Felugrott, és körbemutatott.

– Nézz körül! Hol van az eredeti téglafal, amit annyira szerettünk? Befalazták gipszkartonnal, és ráragasztották ezt a… ezt az izét! – undorral bökött a falon kígyózó, mintás vinilre. – És a szegélyléc? Látod ezt a műanyag, „faerezetes” csodát gumiszegéllyel? Én magas, fehér, festhető léceket rendeltem! Ez meg mi? Valami barkácsáruházi maradék?

A tekintete a mennyezetre siklott.

– És a csillár… Márk, megbeszéltük, hogy nem lesz csillár! Sínes lámpákat akartunk, letisztult fényt! Honnan került ide ez a kristályos szörnyeteg? Ordít róla az ízléstelenség!

– Anyu szerint csillár nélkül olyan egy szoba, mint egy iroda… Azt mondta, az interneten talált rá. Állítólag cseh kristály, igazi vintage darab.

– Vintage? – Lilla hisztérikusan felnevetett. – Ez nem vintage, hanem egy padlásról lehozott lom! Tönkretették a lakásunkat. Megölték mindazt, amit közösen megálmodtunk.

– Érted, Márk? – folytatta Lilla elcsukló, de dühös hangon. – Nem arról van szó, hogy ránéztek a szegélylécekre. Idehozták a saját embereiket, és pár nap alatt összedobtak egy ilyen förmedvényt!

Azzal lerogyott a nappali közepén terpeszkedő kanapéra – arra a hatalmas, barna plüssborítású monstrumra, amit szintén az anyák szereztek be, minden egyeztetés nélkül.

– Én itt nem maradok. Képtelen vagyok ebben élni.

Másnap reggel azonban már nyoma sem volt az előző esti összetörtségnek. A szeme száraz volt, a tekintete tiszta és határozott. A tegnapi kétségbeesett lány helyén egy céltudatos nő ült az asztalnál. Szótlanul megitta a kávéját, majd felkapta a telefonját, és munkához látott.

Gondosan komponált fotókat készített. Felkapcsolta a kristálycsillárt, és úgy örökítette meg a fénytöréseit, mintha apró gyémántok szóródtak volna szét a mennyezet alatt. A műanyag szegélylécről olyan szögből készített képet, hogy az meglepően igényes, praktikus megoldásnak tűnt.

Ráközelített a tapéta mintájára, kiemelve annak „gazdag és elegáns textúráját”. Kitárta az ablakot, és elkapta azt a pillanatot, amikor a napsugár végigsiklik a fényes laminált padlón.

Nem egyszerűen dokumentálta, amit az anyák önkényesen létrehoztak – tudatosan csomagolta újra az egészet. Álmot gyártott azoknak, akik a „masszív, megbízható felújításra” vágynak, akik a klasszikus otthonosság kiszámíthatóságát keresik, és akik számára a lakás akkor értékes, ha minden részlete tekintélyt parancsoló.

Ezután leült a laptop elé. Márk némán figyelte, nem merte megzavarni. Lilla gyorsan gépelni kezdett:

„Különleges lehetőség! Eladó egy tökéletes állapotú, kulcsrakész lakás klasszikus stílusú felújítással. Saját részre készült, szeretettel és prémium minőségű anyagokból. Exkluzív vinil tapéta, belga laminált padló, lenyűgöző kristálycsillár. A teljes berendezés ajándék! Ideális választás azoknak, akik a kényelmet és az eleganciát keresik, és nem szeretnének hónapokat bajlódni felújítással. Csak költözzön be, és élvezze az otthon melegét!”

Az árat harminc százalékkal magasabbra tette annál az összegnél, amennyiért a lakást vették, beleszámítva a kezdeti munkálatokat is. Márk belenézett a képernyőbe, és elsápadt.