Valójában a szilveszter gondolata is terhessé vált számára. Nem vett új ruhát, nem vásárolt be ünnepi ételeket. Amikor Gábor bevallotta, hogy visszatér a családjához, Emese elhatározta, hogy idén nem ünnepel.

Mit is ünnepelne? Az álmai szertefoszlottak.

A fia, Márk, nemrég megnősült, és egy másik városba költözött. Emese a macskájával, Lillával maradt kettesben. Ünnepi hangulatnak nyoma sem volt benne. Csak azt kívánta, hogy Márk boldog legyen – az már elég lenne.

Mert amikor még a gyerek sorsa sem alakul könnyen, az embernek végképp elmegy a kedve mindentől.

Emese egyedül nevelte fel a fiát, édesanyja segített neki annak idején. Mostanra azonban az idős asszony is megöregedett. Azt beszélték meg, hogy éjfél után, a harangszó elültével még fél órát üldögélnek Hajnalka szomszédasszonnyal, aztán mindenki nyugovóra tér.

Az édesanyja nemrég bevallotta, hogy számára már ijesztő az idő múlása. Mintha csak tegnap köszöntötték volna az új évezredet, és lám, már huszonöt év is elszállt azóta. Szinte felfoghatatlan.