Lillának is jut majd a finomságokból – hal és valami különleges csemege –, hiszen mégiscsak ünnep van.

Az is átfutott a fején, hogy talán áthívhatná Rékát a szomszédból. A nő egyedül neveli a kislányát, férj nélkül – ahogyan egykor ő is egyedül állta a sarat Márk mellett. Rékának ritkán telik efféle drágaságokra. Leülhetnének együtt, beszélgetnének az életükről, a női sors furcsa kanyarjairól, ennének a tortából, és koccintanának a boldogabb jövőre.

Réka kislánya, Dóra, még kicsi, ilyenkor már biztosan alszik, nem zavarná őket.

Emese annyira belefeledkezett a tervezgetésbe, hogy észre sem vette, már a házuk előtt jár. A táskájában kutatva kereste a kulcsát, amikor hirtelen megcsúszott. Alig volt jég az úton, mégis akadt egy alattomos, vékony folt. A kezében lóbált szatyor vadul kilengett, az anyag felszakadt, és a gondosan válogatott ételek szanaszét repültek a járdán.

Ő maga már majdnem elesett, amikor valaki elkapta a karját. Meglepődött – az utca az imént még teljesen kihaltnak tűnt.

Hátrafordult. Egy borostás, vele egykorú férfi mosolygott rá.