Zoltán mintha kicserélődött volna: frissen borotvált arccal, rendezett hajjal állt ott, kezében ajándékkal teli szatyor és – minő véletlen – egy ugyanolyan torta, amilyet Emese is vásárolt. A nő nevetve csóválta a fejét. Úgy látszik, nemcsak a gondolataik, az ízlésük is hasonló.

Lilla, a macska bizalmatlanul méregette Kingát az előszobából. A kutya illedelmesen várakozott, ám amint Zoltán belépett a nappaliba, Kinga is beszaladt, majd játékra hívó pózba ereszkedett, mellső mancsait izgatottan kapkodva.

Lillát eleinte sértette ez a túlzott közvetlenség, de amikor Emese egy-egy falat halat tett eléjük, a két állat minden ellenkezésről megfeledkezve kezdett falatozni.

A hangulat meglepően természetes volt. Emese nem érzett feszélyezettséget, sem zavarodottságot.

Zoltánnal együtt kenték meg a kaviáros szendvicseket, sürögtek-forogtak az asztal körül, mintha mindig is így készültek volna az ünnepre. Végül is hosszú évek óta egymás szomszédságában éltek.

– Emlékszel, amikor a te Márkod homokot szórt Benedek szemébe a játszótéren? – idézte fel nevetve Zoltán.