Gergő családja azonban nem volt egyszerű.

Édesanyja, Ilona, egész életét falun töltötte. Férje halála után a közeli kisvárosba költözött, ahol a rendelőintézet közelében bérelt egy garzont. A szerény nyugdíjból kijött, mert mindig is takarékosan élt.

Réka iránt tartózkodó volt. Nem rosszindulatból, inkább bizalmatlanságból. A menye túlságosan önállónak, túlságosan sikeresnek tűnt a szemében.
– A mi időnkben a nők másképp éltek – ismételgette gyakran teázás közben. – Hallgattak a férjükre, és a család volt az első.

Réka ilyenkor csak udvariasan bólintott. Nem akart vitát.

Az igazi gondot azonban Gergő bátyja, Márk jelentette. Két évvel volt idősebb, és szinte gyerekkora óta irigykedett az öccsére. Először azért, mert Gergő egyetemre ment, míg ő csak technikumot végzett. Később azért, mert Gergő egy diplomás, csinos lányt vett feleségül.

Most pedig azért égett benne a féltékenység, mert Réka komoly karriert épített, jól keresett, és saját autót vett magának, miközben az ő felesége, Kinga, otthon volt a gyerekekkel… és ez az ellentét egyre inkább feszültséget szült közöttük.

Márk ilyenkor rendszerint félmosollyal jegyezte meg a családi összejöveteleken:
– Van, akinek igazán jól alakul az élete. Jó asszonyt fogott a testvérem.

A hangja könnyednek tűnt, mintha csak tréfálkozna, de a tekintete nem nevetett vele. A szemében hideg, nehezen leplezett keserűség ült.

Ő maga szerény körülmények között élt. Ugyanabban a gyárban dolgozott művezetőként, ahol Gergő is, és valamivel többet keresett nála, mégsem jutottak előrébb. Saját autóra nem futotta, nap mint nap busszal járt munkába. A család egy régi bérházban bérelt lakást; a falak vékonyak voltak, a lépcsőházban állandóan huzat keringett.

Kinga, Márk felesége csendes, alkalmazkodó természet volt. Két gyermeket nevelt otthon: a hétéves Benedeket és a négyéves Lillát. Szerették egymást, összetartó család voltak, mégis folyton szorongatták őket a kiadások.

Réka pontosan látta, hogy Márk indulata nem igazán Gergő ellen irányul. Inkább a saját életével volt elégedetlen. Ugyanabból a családból indultak, mégis mintha az egyiküknek minden sikerült volna, a másik pedig egy helyben toporgott volna.

Szombaton Benedek hetedik születésnapját ünnepelték. Márk és Kinga úgy döntöttek, nem otthon tartják a bulit – a lakás túl szűkös lett volna ennyi embernek, és a gyerekek is igazi ünnepségre vágytak. Egy barátságos, kisvárosi kávézó mellett döntöttek.

A hely nem volt fényűző, de kellemes hangulat lengte be. Masszív faasztalok, vidáman festett falak, a sarokban pedig egy apró játszórész csúszdával és hintával. Az árak megfizethetőek voltak, az étlap pedig meglepően változatos.

A rokonság szinte teljes létszámban megjelent. Ilona a járásközpontból érkezett, elegáns kék ruhában, gondosan beszárított frizurával. Saját készítésű tortát hozott az unokájának, mellé egy új pulóvert és egy kis játékautót.

Eszter is ott volt férjével, Zoltánnal és a kislányukkal, Dórával. Eszter tanárként dolgozott, Zoltán pedig sofőr volt. Egyszerű, dolgos emberek, de melegszívűek és közvetlenek. Andrea néni és Balázs bácsi – Ilona testvére és sógora – szintén eljöttek. Bár már nyugdíjasok voltak, tele voltak energiával, és sosem hagytak ki egy családi eseményt.