Velük érkezett a fiuk, Levente is, menyasszonyával, Viviennel. Levente nemrég szerelt le a hadseregből, most biztonsági őrként dolgozott. Vivien egy szupermarketben volt eladó. Fiatalok voltak, szerelmesek, tele tervekkel.

Nagyjából tízen ültek asztalhoz.

Réka alaposan felkészült az alkalomra. Egy sötétkék ruhát választott – Gergő kedvence volt –, hosszú ujjú, visszafogott szabású darabot. Sminkje diszkrét maradt, a haját egyszerűen feltűzte. Nem akart hivalkodni.

Az ajándék kiválasztása sem ment gyorsan. Három játékboltot járt végig, árakat hasonlított össze, véleményeket olvasott. Végül egy négyszáz darabos lovagváras építőkészlet mellett döntött. Nem volt olcsó, de tudta, hogy Benedek régóta erre vágyik.

A kávézóban frissen sült piték illata keveredett a gyerekzsivajjal. A szomszéd asztaloknál is családok ünnepeltek, halk zene szólt, poharak csörrentek. Az ő asztaluk a terem végében állt: nagy, kerek, hófehér abrosszal letakarva.

Egy fiatal, copfos pincérnő gondosan helyezte ki a tányérokat és az evőeszközöket.

– Réka néni! – kiáltott fel Benedek, amint észrevette, és már szaladt is felé. – Tényleg eljöttél!

– Hát persze – mosolygott Réka, és megölelte. – Boldog születésnapot, ünnepelt!

A kisfiú ragyogott az örömtől. Új farmer volt rajta, elegáns ing, a haja gondosan oldalra fésülve. Látszott, hogy a szülei igyekeztek különlegessé tenni a napot.

– Mit hoztál? – lesett kíváncsian a táskára.

– Mindjárt meglátod.

Amikor kibontotta a dobozt, a lelkesedése határtalan volt. Szinte lélegzetvisszafojtva nézte a vár képét a csomagoláson.

Kinga hálás pillantást vetett Rékára – pontosan tudta, mennyibe kerül egy ilyen készlet. A tekintetében őszinte köszönet csillant, miközben Benedek már arról áradozott, hogy azonnal össze akarja rakni az egészet. A felnőttek helyet foglaltak az asztalnál, és az ünneplés lassan kezdetét vette.

Kinga halkan tette hozzá:
– Igazán nem kellett volna… ez nagyon sokba kerülhetett.

Réka legyintett, mintha csak apróságról lenne szó.
– Ugyan már. Évente egyszer van születésnap. Néha belefér egy kis kényeztetés.

Márk azonban oldalról a dobozra sandított. A papírzacskón átsejlő árcédulát nem lehetett nem észrevenni: három és fél ezer forint. Az arca megfeszült egy pillanatra.
– Szép kis ajándék – morogta maga elé, miközben helyet foglalt az asztalnál.

Az ünnepi vacsora ezzel igazán beindult.

Ilona Esztert faggatta az iskoláról: hogy bírja a tanítást, milyenek a gyerekek, nem túl megterhelő-e a mindennapi rohanás. Eszter lelkesen mesélt, látszott rajta, hogy a hivatása nem csupán munka számára, hanem igazi szenvedély.

Andrea néni közben Levente menyasszonyát, Vivient dicsérte: milyen csinos, milyen talpraesett, és milyen ügyesen mozog a háztartásban. Vivien elpirult ugyan, de a mosolya elárulta, hogy jólesnek neki a kedves szavak.

Balázs bácsi egymás után szórta a régi vicceket. A történeteket már mindenki hallotta legalább kétszer, mégis illedelmes derültség kísérte őket.

A gyerekek közben fel-alá rohangáltak az asztalok között. Benedek büszkén mutogatta az új készletet a többieknek, Lilla és Dóra pedig fogócskába kezdtek a terem egyik sarkában.