Gergő kifejezetten jó hangulatban volt. Tréfálkozott a pincérnővel a lassú kiszolgálás miatt, elmesélt egy anekdotát a főnökéről, majd koccintott egyet az ünnepelt tiszteletére. Az arca kipirult az italtól, a szeme csillogott – látszott rajta, hogy végre kiengedett.

– Jó, hogy így összegyűltünk – mondta, miközben átkarolta Réka vállát. – Ritkán látjuk egymást ennyien.

– Bizony – helyeselt Balázs bácsi. – A munka mindenkit beszippantott. Alig marad idő családlátogatásra.

– És kinek hogy megy mostanában a sora? – szólt közbe Márk, miközben kiitta a második korsó sörét.

Réka megérezte a hangsúlyban megbúvó élt. Ismerte ezt a tónust – gyakran viták előjele volt.

– Márk, ne kezd el – súgta oda Kinga.

– Ugyan, mit ne kezdjek? – tárta szét a karját. – Csak arról beszélek, hogy nem mindenkinek egyforma az élete. Van, aki irodában ül, más meg a gyárban robotol.

– Mindenki tisztességesen dolgozik – próbálta elsimítani a helyzetet Ilona.

– Persze, persze – bólintott Márk. – Csakhogy az eredmény nem ugyanaz. Gergőéknek például már két autójuk is van. Szépen élnek. Közben anyánk vidéken, nyugdíjból tengődik.

Az asztal körül hirtelen csend telepedett. Eszter a tányérjára szegezte a tekintetét, Andrea néni köhécselt egyet, Levente és Vivien zavartan összenéztek.

– Ugyan már, ne beszélj így! – legyintett Ilona idegesen. – Miféle nyomor? Megvagyok én rendesen.

– Rendesen… – húzta el a szót Márk. – Buszozol mindenhová, egy apró lakásban élsz, ahol még a csótányok is lakótársak. A fiad meg közben autókat halmoz.

Gergő arca elvörösödött – az italtól is, de inkább a sértettségtől.
– Mi bajod azzal, hogy van két kocsink? – kérdezte a kelleténél hangosabban. – Megdolgoztunk érte.

– Meg hát – vigyorgott Márk. – Inkább Réka dolgozott meg érte. Te mit tettél hozzá?

– Család vagyunk! – csattant fel Gergő.

– Család… – Márk letette az üres korsót. – És az eszetekbe sem jutott, hogy anyának is vegyetek egy autót? Nem túl nagy a luxus így élni?

Gergő hirtelen felpattant. Megszédült, és a szék támlájába kapaszkodott.
– Tudjátok mit? – emelte fel a kompótos poharát. – Ajándékozzuk oda anyának Réka autóját! Nekünk nem fog hiányozni!

A teremben dermedt csend lett. Még a gyerekek is elhallgattak, megérezve a feszültséget.

Réka eközben a mosdóban volt. Megigazította a sminkjét, kezet mosott, és semmit sem hallott abból, ami az asztalnál elhangzott.

Ilona kétségbeesetten hadonászott.
– Gergő, mit beszélsz? Jogosítványom sincs! Az én koromban már nem fogok vezetni tanulni!

– Ne izgulj, anya – próbálta csillapítani Márk, de a szemében játékos csillanás bujkált: elérte, amit akart.

– Komolyan mondod ezt? – fakadt ki Levente. – Általában a férfiak saját pénzből vesznek ajándékot az anyjuknak. Te meg a feleséged kocsijával akarsz nagylelkűsködni?

Az asztal körül halk, feszélyezett nevetés futott végig, de a levegőben már ott vibrált valami, ami könnyen nagyobb viharrá nőhetett.

Eszter a szája elé kapta a kezét, Vivien pedig a szalvétája mögé rejtette a mosolyát, hogy ne törjön ki hangosan nevetésben.

– Én csak… vicceltem – motyogta Gergő, és visszahuppant a székére.