— Hol van most?

— Elment az anyjához, hogy elújságolja… — majd könyörgő hangra váltott. — Rékám, drágám, miért gyötörjük magunkat? Aláírtunk egy papírt, ez csupán formalitás!

Réka lassan felállt.

— Formalitás? Akkor az a három év is az volt?

Ebben a pillanatban kulcs fordult a zárban. Az ajtó kinyílt, és egy fiatal nő lépett be. Rózsaszín kabátja alatt már jól láthatóan domborodott a hasa. Szőke haja keretezte gyermeki arcát, nagy, világoskék szeme most értetlenül villant.

— Gergő, a táskámat itt hagytam… — kezdte, majd megtorpant, amikor észrevette Rékát. — Ki ez?

— Lilla! — sietett hozzá Gergő. — Azt hittem, az édesanyádnál maradsz!

— Ott voltam… de a retikül nélkül nem mentem messzire. — Végigmérte Rékát. — Bemutatnál minket egymásnak?

— Ő… ő Réka… a szomszéd…

— Szomszéd? — vonta fel a szemöldökét Lilla, miközben levette a kabátját és beljebb lépett. — És miért ilyen szomorú a szomszéd? Te meg miért viselkedsz furcsán?

— Lillácska, talán jobb lenne, ha visszamennél anyukádhoz… — sürgölődött körülötte Gergő idegesen.

— Ugyan már! Inkább megismerném közelebbről ezt a… szomszédot. — Pillantása az asztalra esett. — Ezek a poharak miért koszosak? Pezsgőztetek?

Réka felállt. Belül perzselt a fájdalom, mégis nyugodtan szólalt meg.

— Nem a szomszéddal koccintottatok… hanem a szeretőddel.

— Réka! — Gergő arca elsápadt.

— Tessék? Miféle szerető? — Lilla tekintete elkerekedett.

— Az a nő áll előtted — folytatta Réka —, aki három éven át eltartotta őt. Főztem rá, mostam a ruháit, rendben tartottam az életét, miközben ő közös jövőről mesélt.

Lilla lassan a férjére nézett.

— Gergő… ez igaz?

— Ne hallgass rá! Csak féltékeny! Jó barátok voltunk, ennyi az egész!

Réka keserűen felnevetett.

— Barátok? Akkor mondd meg, ki vasalta az ingjeidet? Ki főzött minden este? Ki ápolt, amikor lázasan feküdtél?

Lilla a hasához kapott.

— Istenem… ettől a feszültségtől még a végén beindul a szülés!

Gergő dühösen Rékára fordult.

— Látod, mit csinálsz egy várandós nővel?

— Én? — csattant fel Réka. — Én tehetek róla, hogy hazudtál és két életet éltél?

Lilla tekintete hirtelen Réka kezére siklott.

— Gergő… miért vannak nála a lakásunk kulcsai?

A férfi elnémult. Réka lenézett a kezében lógó kulcscsomóra. Valóban, a saját lakáskulcsai között ott csillantak azok is, amelyek ehhez az ajtóhoz tartoztak. A csend súlya rájuk nehezedett, és egyikük sem tudta, hogyan lehetne ebből méltósággal kilépni.

A kulcscsomón ott lógtak azok a darabok is, amelyek ehhez a lakáshoz tartoztak.

— Azért, mert itt éltem — szólalt meg Réka halkan, szinte suttogva. — Minden hétvégén. Minden szabadság alatt. Három éven át úgy hittem, ez az otthonom.

— Hogyhogy itt éltél? — Lilla arca elvörösödött az indulattól. — Gergő, ezt most azonnal megmagyarázod!

— Lilla, kérlek, nyugodj meg… — a férfi át akarta karolni a feleségét, de a lány elrántotta magát.

— Ne érj hozzám! — zokogott fel. — Azt akarod mondani, hogy amíg velem jártál, ezzel a… ezzel a nővel feküdtél össze?

— Miféle „ezzel a nővel”? — csattant fel Réka.

— Hát nem nagymama már? — Lilla letörölte a könnyeit. — Úgy néz ki!