Eszterben felmerült, miért is vette fel egyáltalán. Nyugodtan tehetett volna úgy, mintha nem hallaná a csörgést. Annyi sérelmet kellett elviselnie ettől az asszonytól, hogy akár szóba sem állhatna vele, senki nem ítélné el érte. Mégis, bármilyen volt is a kapcsolatuk, a gyerekeknek ő az egyetlen nagymamájuk. Nóra mindent hallott korábban, amit a nagymama róluk mondott, és saját maga döntött úgy, hogy nem kér ebből a viszonyból. Benedek viszont még kicsi, sok mindent nem ért, és hiányzik neki a nagyi. Talán Hajnalka meggondolta magát, talán rendezni szeretné a dolgokat. Érdemes lenne most Eszternek a múlt sérelmeit felemlegetnie?

E gondolatok közben teljesen elveszítette a beszélgetés fonalát, és csak akkor tért magához, amikor éles hang hasított a kagylóból.

– Halló, Eszter! Itt vagy? Hallasz engem?

– Hallom, nem kell kiabálni.

– Ha hallasz, miért nem válaszolsz? Már kétszer kérdeztem, mi van azzal a Márkkal. Szokott hívni benneteket?