Amikor gyerektartásért folyamodott, Hajnalka személyesen jelent meg, ráadásul Márk új párjával az oldalán. Újra kiabáltak, tajtékozva, szinte fröcsögött a szájukból a szó. Nóra ott állt az anyja mellett – már tízéves volt, mindent értett. Benedek, aki négy évvel fiatalabb, akkor még óvodában volt, így nem kellett végignéznie ezt a jelenetet.

A sértések záporoztak, a szomszédok kíváncsian könyököltek ki az ablakokba. Hajnalka többször is kijelentette, hogy ezek a gyerekek nem az ő unokái, biztosan mástól születtek. Eszternek később hosszú időbe telt megnyugtatni Nórát. A kislány könnyek között mondta ki, hogy sem az apjára, sem a nagymamájára nincs többé szüksége, és soha nem fog nekik megbocsátani.

Eszter megrázta a fejét, mintha a múlt képeit akarná elhessegetni. Mostanra szerencsére más a helyzet. A nehéz évek elmúltak, az egészsége helyreállt, a gyerekek is szépen fejlődnek.

Van munkája, rendszeresen kap fizetést. Nem élnek fényűzően, és nem úsznak a pénzben, de a mindennapokra futja, és ez már önmagában megnyugtató.