– Lenkém, képzeld, már majdnem egy hónapja nem tudtam rendesen megfürödni – panaszkodott Hajnalka a telefonban. – Itt fekszem, mint egy darab fa, látszólag semmi bajom, mégsem bírok felkelni. Az öreg ugyan mit tud segíteni? Benedvesít egy törölközőt, ahol elérem, ott letörlöm magam, ahol nem, ott ő próbálja. Jó lenne elmenni a fürdőbe, de hát egyedül nem tud elcipelni.

Eszter szívében halvány együttérzés ébredt. Végül is idős emberről van szó, a gyerekei nagymamájáról. Lehet, hogy valóban segítségre szorul, ő pedig itt ül, megsértődve, és semmit sem tud a valós helyzetről.

– Márkot is hívtam – folytatta Hajnalka –, ő mondta, hogy forduljak hozzád. Azt mondta, te közelebb laksz, könnyebben át tudsz jönni. Gyere el, Eszterkém, és hozd magaddal a gyerekeket is. Nóra már nagylány, régen láttam. Maradhatna pár napra, segíthetne rendet rakni a házban, meg a kertben is akad munka.

– Csak hétvégén tudnék menni, akkor is rövid időre – felelte Eszter higgadtan. – Szombaton szabadnapos leszek, akkor talán átugrom. Megkérdezem a gyerekeket is, bár nem hiszem, hogy szívesen mennének.