Eszter gyomra összerándult. Emesével tíz éve nem beszéltek, mióta a nagyapai örökség miatt végleg összevesztek.

— Gábor — mondta halkan, de határozottan —, érted, mi történt? Csapdába csaltak minket. Emese a te édesanyádat használta fel, hogy kivegye a kezemből a lakást.

— De hát hogyan? — értetlenkedett a férfi.

— Egyszerű. Amíg pereskedünk, az ingatlan vitatott státuszban lesz. Emese valószínűleg már keresett is valakit, aki nyomott áron megvenné anyádtól, tudva, hogy problémás az ügy. Utána évekig húzná a pereket, és jóhiszemű vevőként kártérítést követelne.

Balázs elismerően bólintott.
— Tipikus konstrukció. Az utóbbi időben egyre gyakoribb.

Ilona kétségbeesetten törölgette a szemét.
— Nem akartam rosszat! Emese azt mondta, mindezt Gábor érdekében teszi!

— Anya — kérdezte Gábor fájdalmasan —, miért hittél neki jobban, mint nekem?

— Rokon… Azt állította, a család érdekeit védi!

Eszter leült mellé a kanapéra.
— Ilona, Emese nem a családot óvta. Bosszút akar állni rajtam a régi örökségi vita miatt. Maga csak eszköz volt a kezében.

— De hát ő fizette a közjegyzőt…

— Aprópénz egy lakás értékéhez képest — válaszolta Eszter. — Arra számított, hogy a sok huzavona után nevetséges összegért juthat hozzá.

Balázs elővette a telefonját.
— Azonnal be kell adnunk a keresetet, és feljelentést is tenni. A történtek kimerítik a csalás gyanúját.

— Anyával mi lesz? — kérdezte Gábor aggodalmasan.

— Ő sértett fél. Őt is megtévesztették. A felelősség Emesét terheli.

Ilona remegő hangon fordult Eszterhez:
— Kérlek, bocsáss meg. Tényleg azt hittem, jót teszek. Olyan meggyőzően beszélt…

— Pontosan mit mondott? — kérdezte Eszter.

— Azt, hogy a házasságok manapság nem tartanak örökké, és a lakás idegen kézbe kerülhet. Hogy jobb, ha az idősebbek nevén marad, így biztosan a családban marad. Azt is állította, hogy te sem ellenkeznél, csak nem mered felhozni.

— És a rezsiszabályokat ki találta ki? — kérdezte Eszter csendesen.

Ilona lesütötte a szemét.
— Az már az én ötletem volt. Úgy gondoltam, ha az enyém a lakás, jogom van meghatározni a rendet.

Gábor fáradtan sóhajtott.
— Anya, hát mi nem egy család vagyunk?

— Emese azt sulykolta, hogy a menyek mindig el akarják szakítani a fiakat az anyjuktól. Hogy határozottnak kell lenni, mielőtt túl késő.

Eszter lassan megrázta a fejét. Egyre világosabbá vált számára, hogy Emese nem egyszerűen sértett rokon, hanem igazi, hideg számításból cselekvő manipulátor, aki pontosan tudta, mely sebeket kell feltépnie, hogy mindenkit egymás ellen fordítson.

Eszterben ekkor állt össze végleg a kép: Emese szinte pszichológusi pontossággal tapintott rá Ilona legérzékenyebb pontjaira, és könyörtelenül ki is használta azokat.

— Ilona — szólalt meg halkan, de határozottan Eszter —, én soha nem akartam eltávolítani Gábort magától. Sőt, mindig hívtam vendégségbe, és amikor beteg volt, igyekeztem segíteni, amiben csak tudtam.

— Így van — erősítette meg Gábor. — Eszter mindig tisztelettel bánt veled.

Ilona szemében könny csillant.
— Tudom… — szipogta. — De Emese annyi mindent mondott. Azt is, hogy túl szép és túl nagy ez a lakás két fiatalnak, és az emberek irigyek lesznek rátok…