Gábor átölelte az édesanyját.
— És te is bocsáss meg nekem. Nem lett volna szabad úgy aláírnom bármit, hogy nem nézek a dolgok mélyére.

— A lényeg, hogy végül minden tisztázódott — mondta Eszter. — És mindannyian tanultunk belőle.

Egy hónappal később Emesét csalás miatt elítélték. Márk, mivel együttműködött a hatóságokkal és vallomást tett, felfüggesztett büntetést kapott.

A történtek után a család kapcsolata érezhetően megváltozott. Ilona ráébredt, hogy Eszter nem ellenfél, hanem szövetséges, aki valóban a család egységét tartja szem előtt. Gábor megtanulta, hogy fontos döntéseket nem hozhat meg a felesége bevonása nélkül. Eszter pedig megerősödött abban a hitében, hogy válság idején az igazi család összezár.

Ilona továbbra is a régi lakásában maradt, de ezután rendszeresen átjárt hozzájuk. A bizalom lassan, de biztosan helyreállt. És többé senki nem próbálta kétes ajánlatokkal befolyásolni.

Egy este Eszter a férjéhez fordult:
— Tudod, talán szükség volt erre az egészre. Most már pontosan értjük, mennyit számít az őszinte kommunikáció.

— Így van — bólintott Gábor. — Anya is látja, hogy szeretjük, és bármikor számíthat ránk.

— És talán a legfontosabb — tette hozzá Eszter mosolyogva —, hogy nem a lakások és a pénz tartják össze a családot, hanem a bizalom és az összetartozás.

Ez valóban így volt. A próbatétel nem szétzilálta, hanem megerősítette őket. Emese minden igyekezete ellenére sem tudta lerombolni azt az alapot, amelyet évek alatt építettek fel kölcsönös tisztelettel és szeretettel.

Ildikó régóta meg volt győződve arról, hogy a fia rosszul választott feleséget. Réka otthon maradt, a háztartást vezette és a gyereket nevelte, de az anyós szemében – aki egész életében dolgozott – ez érthetetlen, már-már elfogadhatatlan életforma volt.

– Meddig tart még ez a gyed nála? – kérdezte egyszer élesen.

– Fogalmam sincs, anya… miért fontos ez? – Botond már előre feszengeni kezdett, mert sejtette, hová fut ki a beszélgetés.

– A lányotok hamarosan iskolás lesz, Réka meg egyetlen napot sem töltött rendes munkahelyen.

– Dehogynem – vágott vissza Botond.