Reggel a vekker csörgésére ébredt. Márk már a konyhában sürgött, csészék csilingeltek.

– Jó reggelt! – mosolygott, miközben kávét töltött neki. – Anyu hajnalban hívott. Azt kéri, menjünk korábban, segíthetünk a díszítésben. Jössz velem?

Nóra bólintott, bár belül újra összeszorult valami. Gyorsan összekészültek, Leventét is felkeltette.

– Ma nagyinál ünneplünk? – dörzsölte a szemét a kisfiú. – Odaadom neki a rajzomat, ugye?

– Persze, kicsim – puszilta meg Nóra a feje búbját. – Nagyon fog örülni neki.

Az autóút Debrecen melletti kis utcáig majdnem egy órát vett igénybe; a szombati forgalom most sem kegyelmezett. Emese háza csendes környéken állt: kétszintes, faragott díszítésű homlokzattal, a kertben roskadozó almafákkal. Nóra sok szép emléket őrzött erről a helyről – itt töltötték a nászút első napjait, itt tette meg Levente az első lépéseit. Most mégis nehéznek érezte a levegőt.

Emese az ajtóban várta őket, csinos, enyhén őszülő asszony, haját kontyba tűzve, virágmintás ruhában. Szürke szeme felragyogott.

– Nórácska! Márk! Gyertek, drágáim. Leventém, ide a nagyihoz!

Szívélyesen ölelte meg menyét, drága parfümje ismerősen lengte be a teret. A kisfiú berohant a házba, lobogtatva a rajzát, Márk pedig a csomagtartóból előszedte a lufikkal és girlandokkal teli dobozokat.

– Minden a terv szerint – jelentette be, miközben puszit nyomott anyja arcára. – Ötven főre terítettünk, bőséges menü lesz, grillezett húsokkal és salátákkal. A műsorvezető garantáltan feldobja a hangulatot.

Emese meghatottan csapta össze a kezét.

– Kicsim, elkényeztetsz. Nem kellett volna ennyit költeni. Még én is hozzájárulok a virágokhoz, most jött meg a nyugdíjam.

Nóra a folyosón állt, ajándéktáskáját szorongatva. A „hozzájárulok” szó élesen hasított belé. Tehát Márk nem beszélt arról, hogy ő már utalt? Lenyelte a kérdéseit, és inkább a nappaliba ment, ahol a krémtorta díszelgett az asztalon „60 év szeretet” felirattal.

– Emese, ragyogóan néz ki – jegyezte meg őszintén. – Új a ruha?

– Ugyan – legyintett az asszony, de látszott, jól esik neki a bók. – Márk hozta az anyagot, én varrtam meg. És te hogy bírod a munkát?

Udvarias beszélgetésbe kezdtek az időjárásról, Leventéről, aki a kertben rohangált a szomszéd kisfiúval, míg Márk a girlandokat rögzítette. Nóra segített, mégis újra és újra a pénz körül jártak a gondolatai. Végül, amikor indulni készültek az étterembe, elővette a telefonját, és még tízezer forintot átutalt. „A békesség kedvéért” – győzködte magát.

A „Nyírfácska” étterem a városka bejáratánál állt, fából ácsolt homlokzattal és hosszú, fehér abroszos asztalokkal. Sorra érkeztek a rokonok és ismerősök: Márk húga Réka a férjével, távolabbi unokatestvérek, Emese régi barátnői. A levegőt betöltötte a nevetés, a koccintások csengése, a sült hús és a friss csokrok illata.

A kissé pocakos, csokornyakkendős műsorvezető mikrofont ragadott, és kezdetét vette az este: pohárköszöntők, játékok, tánc a régi slágerekre. Emese sugárzott, egymás után fogadta az öleléseket és ajándékokat. Nóra Levente mellett ült, aki lelkesen kanalazta a salátát, és közben figyelte a férjét. Márk elemében volt, viccelődött a nagybátyjával, bort töltött a nagynénjének.