— Márk, elolvasta figyelmesen a szöveget?

— A dokumentumban szerepel, hogy a tulajdonjog visszavonhatatlanul átszáll a megajándékozottra, és hogy a jogi hatásokat ismertették. Alá is írta.

— Akkor talán nem tud olvasni? — kérdeztem halkan.

A férfi megigazította a szemüvegét.

— Ha bizonyítható a megtévesztés vagy tévedésbe ejtés, a szerződés támadható.

— Kit tévesztettem meg? Egyenesen megmondtam a férjemnek, hogy az adózás miatt célszerűbb a nevemre íratni a lakást az esetleges eladás előtt. Ha az ingatlan öt évnél tovább van valakinél, kedvezőbb a teher. Ez tény. Nem hazudtam. Legfeljebb nem részleteztem minden indokomat.

— Tehát nem tárta fel a valódi céljait.

— A gondolataim nem képezik a szerződés tárgyát. A jog a formai feltételeket vizsgálja, nem a belső motivációkat.

Gergő hirtelen felkapta a fejét.

— Te ezt évek óta tervezed! Három éve már tudtad!

— Nem én raktalak ki — feleltem. — Te hoztad Vivient a közös lakásunkba, és felszólítottál, hogy adjam át nektek. Emlékszel?

— Dühös voltam…

— Igen, dühös. Én pedig három éven át gondoskodtam arról, hogy minden papír rendben legyen.

Márk újabb lapot húzott elő.

— A felújítás nyolc éve történt, háromszázötvenezer forint értékben. Gergő igényt tarthat a ráfordítás arányos megtérítésére.

— A munkálatok 2017-ben zajlottak. Nyolc év telt el. Az ilyen követelések elévülési ideje három év. Ez már rég lejárt.

A jogász levette a szemüvegét, megtörölte, majd visszatette.

— Alaposan felkészült.

— Volt rá időm.

— És mindvégig hallgatott?

— Mindvégig a felesége voltam.

Főztem. Mostam. Elkísértem vidékre az édesanyjához. Mosolyogtam a barátaira. Elviseltem a késő éjszakai hazaérkezéseket, idegen parfüm illatával a kabátján. Tettem, amit egy házastárs megtesz. Ő pedig olyasmiket tett, amiket nem kellett volna.

Gergő ököllel csapott az asztalra.

— Most nem a hibáimról beszélünk! A lakásról van szó!

— Pontosan arról. Az én lakásomról. Amit felezni akartál, majd a felét odaajándékozni annak a huszonnyolc éves lánynak, aki egy fillért sem fizetett a hitelbe.

Aki sosem kelt hajnalban, hogy reggelit készítsen neked. Aki nem ült az anyád ágya mellett a stroke után.

A szobára csend borult. Márk tovább lapozta az iratokat, Gergő pedig az ablakon át bámulta a parkolót, ahol a hó egyre vastagabb rétegben fedte be az autókat.

Végül a jogász megszólalt, visszafogott hangon:

— Az ajándékozási szerződés formai és tartalmi szempontból is szabályos. Ön önként írta alá, Gergő. A közjegyző rögzítette, hogy minden következményt ismertetett. Nincs jogalap a megtámadásra.

Gergő nem válaszolt. Tekintete az üvegen túlra meredt, mintha ott keresne valamit, ami már régen kicsúszott a kezéből.

Gergő tekintete az üvegen túlra meredt, mintha a fehérbe burkolózó város mögött még volna valami, ami megmenthető.

— Legalább… — a hangja elcsuklott, meg kellett köszörülnie a torkát. — Maradhatnék a lakásban egy ideig? Amíg találok valamit. Egy hónap… talán kettő.

Lassan felálltam, vállamra vettem a táskámat.

— Nem. A holmijaidat Eszter elviszi. Hová küldjük?

— Kiveszek egy szobát… a Zarand utcában — felelte rekedten, mintha nem is a saját hangját hallaná.