– Fogalmam sincs – vallotta be. – Körülbelül egy hete beszélgettünk, és mára beszéltük meg, hogy találkozunk…

Eszter, aki eddig csendben figyelte az eseményeket, most nem tudta tovább visszafogni magát.

– Akkor miért nem jött oda hozzánk rendesen? Miért kellett engem halálra rémiszteni?

Levente zavartan megdörzsölte az orrnyergét.

– Az üzenetekben az állt, hogy szeret „játszani”. Tudom, most borzasztóan hangzik… De annyira kedvesnek tűnt! Azt írta, kísérjem haza, és majd a lépcsőházban… – elhallgatott, majd gyorsan hozzátette: – Ennyi lett volna az egész.

A magyarázata még saját fülében is erőtlennek tűnhetett. Három ember tekintete szegeződött rá, és ettől egyre kisebbnek érezte magát.

– Elmehetek? – kérdezte végül halkan, felváltva pillantva Nórára és Márkra.

Márk karba tett kézzel dőlt hátra, hangja nyugodt volt, de nem nélkülözte az élét.

– Menj csak. De legközelebb használd az eszed. Ma hajszálon múlt, hogy nem a rendőrségen kötöttél ki. Komoly következményei is lehettek volna.

Levente felpattant, a szék majdnem felborult mögötte. Siettében csaknem nekiment egy közeli asztalnak is, annyira igyekezett eltűnni a helyszínről.

Eszter közelebb hajolt Nórához, és halvány mosollyal jegyezte meg:

– Legalább most már tudjuk, hogy nem valami bűnöző, csak egy… meggondolatlan izgalomkereső.

Nóra elmosolyodott, de a tekintete továbbra is nyugtalan maradt.

– Igen, csakhogy ettől még nem érzem magam jobban – sóhajtotta. – Ki gondolta volna, hogy valaki ellopja a képemet, és ilyen célra használja?

Márk ekkor leült az üres székre, és határozottabb hangnemre váltott.

– Első lépésként jelezd a közösségi oldalnak, hogy visszaéltek a fotóddal. Töröltessük. Ha szeretnéd, tehetünk hivatalos bejelentést is, hogy vizsgálják ki a társkereső oldalt.

– Rendben, Leventével most már tisztáztuk a dolgot – mondta Eszter, miközben kényelmesebben hátradőlt. – De ki hozta létre ezt a hamis profilt? És vajon hány emberrel lépett kapcsolatba? Mi van, ha valamelyik „szerencsés” épp egy ismerősöd? Azután magyarázkodhatsz majd…

Nóra összerezzent a gondolatra. Mi van, ha nem csak egyetlen Levente létezik? Ha többen is beszélgetnek „vele”, miközben ő mit sem sejt az egészről? A helyzet egyszerre tűnt abszurdnak és ijesztőnek.

– Lehet, hogy csak valaki rossz tréfát űz? – vetette fel bizonytalanul, bár maga sem hitt igazán ebben.

– Az ilyen „tréfa” nem tart egy hétig – rázta meg a fejét Eszter. – Üzengetés, találkozó leszervezése… Ráadásul Levente pontosan tudta, hol leszel ma. Ezt honnan szedte? Nekem úgy tűnik, az illető közelebb van hozzád, mint gondolnád.

Márk, aki eddig figyelmesen hallgatta őket, most nyugodtan az asztalra tette a kezét.

– Van egy informatikus ismerősöm. Segíthet kideríteni, ki áll a profil mögött. IP-cím, regisztrációs adatok – ezek mind visszakövethetők. Nem fog eltűnni nyomtalanul.

Nóra ujjai ösztönösen rászorultak a csésze peremére. Megkönnyebbülés suhant át rajta, hogy talán kézzelfogható megoldás is létezik, ugyanakkor újabb aggodalmak ébredtek benne.

– És ha nem egyetlen emberről van szó? Ha többen csinálják? Lehet, hogy nem is én vagyok az egyetlen áldozat…