– Akkor annál inkább fontos, hogy utánajárjunk – felelte Márk határozottan. – Addig pedig költözz hozzánk pár napra. Így mindannyian nyugodtabbak leszünk.

– Nem akarok a terhetekre lenni – tiltakozott Nóra azonnal. – Van elég dolgaitok nélkülem is…

– Ugyan már – vágott közbe Eszter meleg mosollyal. – Üres a vendégszoba, és tényleg szeretnénk, ha velünk lennél. Te is ugyanezt tennéd értem.

Nóra még próbált volna érvelni, de barátnője tekintetében őszinte aggodalmat látott. Rá kellett döbbennie, hogy most valóban nem bölcs döntés egyedül maradnia. Ki tudja, éppen ebben a pillanatban hányan beszélgetnek az ő nevében?

– Köszönöm – mondta végül csendesen. – Csak… olyan hirtelen történt minden.

Márk bólintott.

– A váratlan helyzetek akkor oldódnak meg gyorsan, ha nem halogatjuk a lépéseket – jegyezte meg nyugodtan.

– Holnap nekiállunk kibogozni az egészet. Most inkább fejezzük be nyugodtan a kávét, aztán menjünk át hozzánk. Ott részletesen átgondoljuk a következő lépéseket.

Márk valóban tartotta a szavát. Két nappal később újra megjelent, és bár a hangja megőrizte megszokott higgadtságát, az arcán halvány elégedettség tükröződött. Sikerült kiderítenie, ki áll a hamis adatlap mögött: egy huszonöt éves nő, Kinga Málovics. Az asztalra tett egy kinyomtatott fényképet. A képen rövid, sötét hajú fiatal nő nézett vissza rájuk éles, szinte kihívó tekintettel.

Nóra hosszasan szemlélte a fotót, mintha az emlékei között kutatna. Ismerős vonást azonban nem talált.

– Soha nem láttam őt – rázta meg végül a fejét. – Mi oka lett volna erre? Mit akart tőlem?

Márk szája sarkában futó mosoly jelent meg, mint aki egy különös történet előadására készül.

– A szálak egy váratlan irányba vezetnek. Kingát nem ismered, viszont Balázst igen, igaz?

Nóra elgondolkodott, majd felderengett benne az emlék.

– Igen… – felelte kelletlenül. – Pár hónapja próbált közeledni hozzám. De egy percig sem érdekelt! Öntelt, fösvény és bántó modorú volt. Nyíltan megmondtam neki, hogy nem kérek belőle.

– Csakhogy ezt ő nem így adta tovább – folytatta Márk, miközben lassan megkeverte a csészéjében a kávét. – A környezetének azt terjesztette, hogy ti ketten együtt vagytok. Kinga pedig, aki régóta szemet vetett rá, ezt nem viselte jól. Úgy döntött, bosszút áll rajtad. Abban reménykedett, hogy ha Balázs tudomást szerez a társkeresős kalandokról, csalódik benned, és majd hozzá fordul vigaszért.

Nóra ujjai önkéntelenül az asztallap szélére szorultak. Felfoghatatlannak tűnt számára, hogy valaki ilyen könnyedén visszaéljen a nevével és az arcával, mintha csak egy kellék volna egy rosszindulatú játszmában.

– Ez képtelenség! – csattant fel. – Hogy merte azt hazudni, hogy a barátnője vagyok? Mintha egy tárgy lennék, amit bárki magáénak mondhat!

– Ezt a fejezetet lezártuk – válaszolta nyugodtan Márk. – Felkerestem Balázst a munkahelyén. Nem négyszemközt beszéltem vele, hanem az iroda közepén. Megkérdeztem tőle, igaz-e, hogy jártok, mert te erről mit sem tudsz. Először hebegni kezdett, majd kénytelen volt beismerni, hogy mindent ő talált ki. A kollégái elég érdeklődve figyelték a jelenetet, úgyhogy hamarosan mindenki tisztában lesz az igazsággal.