A hívás után Réka hosszú percekig mozdulatlanul ült a kanapé szélén. Egyre világosabbá vált számára, hogy férje nem csupán felvetette az ötletet, hanem konkrét ígéretet tett az anyjának az ő tudta nélkül.
Amikor este Benedek hazaért, Réka már az előszobában várta.
— Beszélnünk kell. Komolyan.
A férfi levette a kabátját, és kérdőn nézett rá.
— Mi történt?
— Azt mondtad az édesanyádnak, hogy beköltözhet ide. Anélkül, hogy erről megállapodtunk volna.
Benedek egy pillanatra megtorpant.
— Réka…
— Csak válaszolj: megígérted neki?
Lesütötte a szemét.
— Igen. Beszéltem vele. Azt hittem, majd megbeszéljük utólag.
— Vagyis egyedül döntöttél kettőnk helyett.
A beszélgetés kimerítő volt, tele feszültséggel. Réka először érezte azt, hogy valaki átlépte a határait, és semmibe vette azt a kölcsönös tiszteletet, amelyben addig hitt. Benedek azzal védekezett, hogy mindenki érdekét nézte, az anyja rászorul, és úgyis csak ideiglenes megoldásról van szó.
Réka azonban megérezte: ez nem csupán átmeneti kellemetlenség, hanem valami sokkal mélyebb probléma kezdete.
Eltelt egy hét.
Azon az estén a szokásosnál is fáradtabban érkezett haza. A munkahelyén egymást érték az értekezletek, a javítanivaló prezentációk pedig soha nem akartak elfogyni. Csak egy forró zuhanyra és némi csendre vágyott.
Amint azonban belépett, beszédfoszlányok ütötték meg a fülét a nappali felől. Judit rekedtes hangja keveredett Benedek nevetésével.
Réka megállt az előszobában, miközben levette a kabátját. A levegőben frissen sült káposztás piték illata terjengett — Judit mindig ilyet hozott, amikor látogatóba érkezett.
— Rékácskám! — lépett elé mosolyogva az anyós, kezében bevásárlószatyrokkal. Szorosan átölelte. — Végre megjöttél! Már nagyon vártunk!
Réka a válla fölött a nappaliba pillantott. Két nagy bőrönd állt a kanapé mellett, a falnál pedig több doboz sorakozott.
— Judit néni… — szabadította ki magát óvatosan az ölelésből. — Ezek mind az ön holmijai?
— Hát persze! Benedek mondta, hogy megegyeztetek. Nem akartam tovább halogatni. A saját lakásomat már előkészítem kiadásra, holnap jön az ingatlanos!
Jeges érzés futott végig Rékán. Lassan a férjére nézett, aki a konyha ajtajában állt, kezében teáscsészével, és láthatóan elégedettnek tűnt.
— Benedek… — mondta halkan. — Beszélhetnénk négyszemközt?
Bementek a konyhába. Réka becsukta az ajtót, bár tudta, a vékony falakon minden áthallatszik.
— Idehoztad az édesanyádat a csomagjaival együtt. A beleegyezésem nélkül?
Benedek letette a csészét.
— Ne reagáld túl. Csak ideiglenes megoldás. Tudod, milyen állapotban van a lakása. Szűk, a lift folyton rossz…
— Tisztában vagyok vele. És nem az a gond, hogy segíteni akarunk. Hanem az, hogy erről soha nem döntöttünk közösen. Te már másodszor határoztál helyettem is.
A férfi sóhajtott, közelebb lépett.
— Azt hittem, megérted, mennyire sürgős. Az anyám egyedül van. Itt kényelmesebb lenne neki. A ház tágas, világos. Mi pedig többet lehetnénk a nyaralóban.
— Abban a nyaralóban, amit még mindig törlesztünk? Amit közösen vettünk? Ez a lakás viszont kizárólag az enyém. Az én nevemen van. Senki nem kérte a hozzájárulásomat.