Amikor Gergő előző reggel közölte, hogy három nap szabadságot vett ki, és ismét Szentendrére utazik, Eszter hirtelen szóhoz sem jutott.
– És a szilveszter? – kérdezte végül. – Azt is ott akarod tölteni nélkülem?
A kérdés a levegőben maradt, és Eszter szíve hevesebben vert, mert érezte, hogy a válasz mindent megváltoztathat.
– Nélkülem? – kérdezte Eszter, miután nagy nehezen úrrá lett a hangján érződő remegésen.
– Ugyan már, miért mennél nélkülem? Honnan veszed ezt? – nézett rá értetlenül Gergő.
– Mit kellene gondolnom? Mostanában állandóan rohansz Szentendrére, mintha valami sürgetne. Engem egyszer sem hívtál magaddal. Most pedig, három nappal az ünnep előtt közlöd, hogy megint elmész. Gergő, mondd meg őszintén, mi zajlik itt? El akarsz hagyni?
– Dehogyis! Semmi ilyesmiről nincs szó. Tényleg minden rendben van. Hogy juthatnak eszedbe ilyenek? – próbálta mosollyal elütni a dolgot a férfi.
– Akkor visszajössz? És mikor? Holnap? Vagy harmincegyedikén éjfél előtt pár perccel, pont a pezsgőbontásra?
– Eszter, megígérem, együtt köszöntjük az újévet. Bízz bennem, kérlek.
– Vagyis ezt a három napot ott töltöd, nélkülem? – kérdezett vissza keményebb hangon.
– Igen, le kell ugranom a ház miatt, van néhány elintéznivalóm. Hidd el, unatkoznál ott, ezért nem erőltettem, hogy gyere.
Gergő mintha még hozzá akart volna tenni valamit, de végül elharapta a mondat végét. Eszter észrevette a rövid habozást, és ez csak tovább erősítette benne a gyanút, hogy nem a teljes igazságot hallja.
Másnap, miután a férfi elutazott, Eszter képtelen volt megnyugodni. A munkahelyén is folyton elkalandoztak a gondolatai, otthon pedig a csendes lakás falai között újra és újra ugyanaz a kérdés zakatolt benne: mi – vagy ki – vonzza ennyire Gergőt Szentendrére?
„Mi van, ha tényleg van ott valakije? Kényelmes megoldás: adott a ház, senki nem zavarja, a felesége pedig kilométerekre” – morfondírozott keserűen.
Fejben sorra vette a régi szomszédokat, ismerősöket, próbálta elképzelni, melyik nő kelthette fel a férje érdeklődését. Talán Nikolettnek van igaza? Lehet, hogy Gergő sem kivétel, és rá is lesújtott a kapuzárási pánik – őszülő halánték, új kaland utáni vágy?
Az éjszaka álmatlanul telt. Hajnalra megszületett benne az elhatározás. Felhívta a munkahelyét, és arra hivatkozva, hogy nem érzi jól magát, kivett két napot a még fel nem használt szabadságából.
Gyorsan összekészülődött. Telefonon érdeklődött a pályaudvaron, mikor indul a következő busz Szentendrére. Három órája maradt az indulásig. Elintézett néhány apróságot a lakásban, majd egy kisebb táskába bedobálta a legszükségesebb holmikat. Taxit hívott, és elindult a buszállomásra – saját házassága „megmentésére”. Küldetésének súlya volt, ezt érezte minden idegszálával.
Amíg a taxi a városon keresztül araszolt, majd később a buszon zötykölődött, Gergő többször is hívta. Eszter azonban nem vette fel. Tudta magáról, hogy képtelen hitelesen hazudni, és attól tartott, a hangja azonnal elárulná. Most pedig semmiképp sem akarta, hogy a férfi rájöjjön a tervére.