– Akkor tanítsd meg őket viselkedni! És ha kárt okoznak, a szüleik fizessék ki! – vágott vissza Márk. – Nem az a megoldás, hogy mi állunk mindent.

– Van rá pénzünk… – suttogta Eszter. – Miért ne rendezhetnénk mi?

– Mert nem akarom más gyerekeinek a randalírozását finanszírozni! Ha azért jönnek, hogy megvárják az esőt vagy az anyjukat, akkor üljenek le csendben. Ez nem kalandpark!

– Márk! – emelte fel a hangját Eszter.

– Ez az én otthonom is – felelte ugyanolyan indulattal. – És nem kívánok itt idegen kölyköket látni!

A vita után hosszú hetekig nem tette be gyerek a lábát hozzájuk.

Egy este azonban, amikor Márk hazafelé tartott a munkából, a lépcsőházban Réka állította meg. Zavartan toporgott, arca kipirult.

– Ne haragudjon ránk, kérem… – kezdte halkan. – Nem fordul elő még egyszer. Ha esetleg rendőrt hívott, kifizetjük a kiszállást is, csak ne legyen ügy belőle. Nem direkt csinálta… csak butaság volt.

Azzal egy összefogott köteg ötezrest nyújtott át neki.

– Ötezret vett el – tette hozzá lesütött szemmel. – A férjem mindjárt hazaér, ha kell, hozom a többit is. Ígérem.

– Rendben – felelte Márk hűvösen, miközben már azon járt az esze, hogyan beszél majd a feleségével.

Otthon szó nélkül elővette a pénzt, és az asztalra tette.

– Látod ezt? Benedek vitte el – mondta kimérten. – És tudod, mi a szerencsénk? Hogy az anyja tisztességes. Különben bottal üthettük volna a nyomát.

Eszter dacosan nézett rá.

– És ebből mi következik?

– Az, hogy egy tolvajt engedsz be a házunkba! De nem is ez fáj a legjobban – folytatta Márk. – Hanem az, hogy mindezt a te engedékenységed miatt. Mindent rájuk hagysz, mintha a sajátjaid lennének.

Egy pillanatra elhallgatott, majd keményebben folytatta:

– Biztos, hogy a fitness-karkötőm csak úgy elromlott? És a tablet? Az is magától tűnt el? A smaragd köves arany fülbevalód valóban a buszon veszett el?

Eszter karjai erőtlenül hanyatlottak le. Nem volt válasza.

– Jegyezd meg – mondta Márk csendes, de fenyegető hangon –, ha még egyszer úgy tudom meg, hogy a hátam mögött idehívtál valakit, aznap beadom a válókeresetet.

Eszter könnyei hangtalanul peregtek.

A férfi végül sóhajtott, és enyhébb hangnemre váltott.

– Ha ennyire vágysz gyerekre… akkor talán más megoldást kellene keresnünk. Nem veszek új autót. Inkább gondolkodhatunk örökbefogadáson.

Eszter lassan felemelte a tekintetét.

– Kicsit? – kérdezte reménykedve.

– Olyat, amilyet szeretnél – felelte Márk.