Ebben a pillanatban Eszter lépett be a konyhába.

– Jó reggelt – köszönt nyugodtan.

„Ugyan már – gondolta Réka, egy pillantást vetve rá. – Mit lát benne Benedek? Össze sem lehet hasonlítani velünk. Teljesen más liga.”

– Eszter, hadd mutassam be – fordult felé Benedek. – Ő Réka, a volt feleségem.

– Ó, szóval ő az – mondta Eszter élénk érdeklődéssel. – Az, aki elvált tőled, és szinte mindent magával vitt? Tényleg ő az?

– Ne fogalmazz így – szólt rá Benedek enyhe rosszallással. – Akkoriban nehéz helyzetben volt. Neki és annak a bizonyos férfinak sürgősen nagyobb összegre volt szüksége. Más megoldást nem találtak. Egyébként Gergőnek hívják.

– Gergő? – kapta fel a fejét Eszter. – Milyen különös. Az egyik ismerősöm testvérét is így hívják.

Benedek arca megfeszült.

– Ugye nem ugyanarról az emberről beszélünk?

– Ki tudja? Az élet tele van furcsa egybeesésekkel – vont vállat Eszter. – Csak az a fontos, hogy az a pénz, amit Réka elvitt tőled, legalább jó helyre kerüljön.

– Épp ez az – sóhajtott Benedek. – Úgy tűnik, semmi sem maradt belőle. Két év alatt teljesen eltűnt az egész.

– Ez aztán gyors tempó – jegyezte meg Eszter, miközben kávét töltött magának, majd tejet és cukrot kevert bele. – Hogy történhetett ez?

– Nem túl tisztességes férfiak használták ki – válaszolta Benedek Réka helyett.

– Igen, az ilyen férfiak mindig bajt hoznak – mondta Eszter halkan.

– Egyszerűen rosszul választottam – szólalt meg Réka ártatlan arccal. – De bízom benne, hogy mostantól minden másképp alakul. Ha Benedek mellettem áll, talán sikerül visszaszereznem mindazt, amit elveszítettem.

– Benedek segítségével vissza fogom szerezni a régi életemet – folytatta Réka határozottan. – Ugye, Eszter, nem gördítesz akadályt az utunkba, ha Benedek újra a férjem lesz, te pedig kilépsz a közös jövőnkből? Hiszen nem vagy a felesége. Biztos vagyok benne, hogy nem akarod majd megakadályozni a boldogságunkat.

Eszter lassan Benedekre emelte a tekintetét.

– Valóban, Eszter – szólalt meg a férfi kimérten. – Nem köt össze minket házasság. Réka most nehéz helyzetben van, és kötelességem mellette állni. Neki is jár az esély a boldogságra.

– Persze – felelte Eszter csendesen. – Teljesen világos. Nő vagyok én is, nem akarok senki útjába állni. Igyekszem minél előbb kiirtani magamból az érzéseimet irántad, Benedek.

– Az lenne a legjobb mindkettőnknek – bólintott Benedek. – Így legalább nem gyötröd magad tovább.

– Örülök, hogy ilyen gyorsan tisztáztuk ezt – jegyezte meg Réka elégedetten.

– Akkor most azonnal pakoljak össze? – kérdezte Eszter halkan.

– Furcsa kérdés – felelte Benedek szigorúan.

– Maradhatok legalább holnapig?

– Szerintem még ma el kellene menned – mondta Benedek határozottan. – Látod, milyen állapotban van Réka? Nem veszed észre a könnyeit? Nem gondoltam volna, hogy ennyire érzéketlen tudsz lenni.

Réka magában elégedetten nyugtázta a jelenetet. „Szép volt, Benedek. Ez már győzelem. De nem akarom, hogy kapkodva menjen el, és később visszajárjon valamiért. Inkább vigyen el mindent egyszerre, nyugodtan, hogy semmi se maradjon itt.”