– Ne légy ennyire kemény vele – szólt közbe lágy hangon Réka. – Eszter nem érdemli meg a durvaságot.

Barátságos mosollyal fordult a másik nő felé.

– Nem kell sietned, Eszter. Nyugodtan összecsomagolhatsz, és akár itt is aludhatsz még ma éjjel. De holnapra már ne maradjon itt semmid.

– Túlságosan nagylelkű vagy velem – felelte Eszter.

– Igazad van – bólintott Réka. – Néha valóban túl elnéző vagyok, és sokan vissza is élnek vele. Talán egyszer, ha közelebbről megismerjük egymást, mesélek néhány tanulságos történetet az életemből.

Ezzel elővette a telefonját, és taxit rendelt.

– Mennem kell – mondta. – Benedek, holnap este nyolc körül jövök. Eszter, számíthatsz meghívóra az esküvőnkre.

– Köszönöm szépen – felelte Eszter nyugodtan.

– A részletekről majd értesítelek.

– Esetleg lehetnék koszorúslány? – kérdezte Eszter ártatlan arccal.

– Arra nincs szükség – válaszolta Réka. – Van már elég barátnőm erre a szerepre. De értékelem a felajánlást. Nem kell kikísérnetek.

Réka távozott.

Az ajtó becsukódása után Eszter minden különösebb sietség nélkül nekilátott palacsintát sütni. Benedek közben iratokat terített szét az asztalon, és elmélyülten böngészte őket.

– Reggel a beszállítókkal találkozom – jegyezte meg.

– Én pedig kimegyek a raktárba – felelte Eszter. – Átnézem a tegnapi szállítmányt.

– Kettőkor ebéd ugyanott?

– Inkább háromkor. Kettőre nem végzek. Még hívlak addig.

– Este elmehetnénk az operába – vetette fel Benedek.

– Benne vagyok.

– Akkor veszek jegyet.

– Rendben.

Benedek és Eszter szeretik egymást. Egyenrangú társak a közös, komoly vállalkozásukban. Egy hónap múlva összeházasodnak. Ráadásul fél éven belül Eszter gyermeket vár majd tőle.

Réka fejében meg sem fordult, hogy az iménti beszélgetés csupán játék volt. Nem vette észre, hogy két olyan emberrel próbált komoly alkut kötni, akik egy fél mondatból és egyetlen pillantásból is tökéletesen értik egymást.