– De miért? Semmi bajom.

– Azért, mert szerintem babát vársz. És ha igazam van, vigyáznod kell magadra.

Terhes? Ugyan már… – futott át Lilla fején.

– Holnap elmész – ismételte az asszony. – És ne ellenkezz! Ha nem, este átmegyek, és fényesre súrolom a szegélyléceket, hogy szégyelld magad!

Lilla felnevetett.

– És ha nem súrolja fel senki, akkor nem szégyellem magam? Rendben, elmegyek. Csak maga miatt.

– Köszönöm, aranyom.

Másnap Lilla betartotta az ígéretét. A vizsgálat gyorsan lezajlott, és az eredmény egyértelmű volt: a harmadik hónapban járt.

Amikor ezt közölte Márkkal, a férfi felkapta, és megpörgette a levegőben. Este az anyós is megérkezett, és már az ajtóban kijelentette:

– Holnaptól befekszel a kórházba megfigyelésre.

– De hát teljesen jól vagyok! – tiltakozott Lilla, és kérdőn nézett Márkra.

– Majd én tudom, mi a jó – zárta rövidre az asszony.

Olyan rendíthetetlen volt, hogy Lilla eszébe jutott az első, tragikusan végződött terhessége. Végül beadta a derekát.

Tíz napot töltött a kórház szülészeti osztályán. Vitamininjekciókat kapott, rendszeresen ellenőrizték a baba szívhangját. A légkör meglepően nyugodt volt; a kismamák biztonságban érezhették magukat az állandó felügyelet mellett. Lilla is megszerette ezt a gondoskodó közeget.

Végül egészségesen bocsátották haza.

Az anyós felháborodva fogadta a hírt, szerinte túl korán engedték ki. Lilla ekkor döbbent rá, hogy az állandó pánik többet árthat, mint használ. Márk is túlzott óvatossággal állt mindenhez.

– Nagyon szeretlek benneteket – mondta egy este határozottan. – De ha továbbra is kényszerrel akartok orvosi felügyelet alatt tartani, hazaköltözöm a szüleimhez, és ott szülök. Nem viccelek.

Márk csendben tudomásul vette. Az anyós sírt, érvelt, könyörgött, majd végül belenyugodott.

A kiírt időben Lilla egészséges kislánynak adott életet.

Érdekes módon a várandósság hónapjai alatt Márkot elkerülték a migrének, nem jelentkezett allergia, sőt még a szokásos szezonális megfázások is elmaradtak. A leendő apaság öröme mintha páncélt vont volna köré.

Az anyós figyelme is átalakult: fia betegségei helyett most menyére és az unokára összpontosított. Minden nap sétálni vitte a babát, akár esett, akár fújt.

A kislány a Nóra nevet kapta.

Apjával ellentétben Nóra erős és kiegyensúlyozott volt: átaludta az éjszakákat, és nem viselte meg egy kis huzat sem.

A nagymama többé nem a gyerekbetegségek tüneteit bújta, hanem a természetes immunerősítésről és az edzésről szóló szakirodalmat tanulmányozta.

Lilla és Márk meglepve tapasztalták, hogy a betegségek egyszerűen kikoptak az életükből. Mintha eltűntek volna.

Amikor Nóra betöltötte a második évét, a nagymama egy szürke kiscicával lepte meg.

Márk régi álma volt ez.

És csodák csodája: a családban senkinél nem jelentkezett allergiás tünet.

Talán a legerősebb orvosság nem is a gyógyszertárak polcain található, hanem az ember akaratában és gondolkodásában.