A fiatalasszony tűrt és hallgatott, de a feszültség napról napra nőtt a ház falai között, és hamarosan valaki váratlanul érkezett, ami új fordulatot hozott a történetben.

Réka némán viselte a megaláztatásokat. Sőt, minden erejével azon volt, hogy a parancsolgató, szeszélyes anyós kedvében járjon. Hajnalhasadtakor kelt, és sokszor csak éjfél után zuhant ágyba. Fáradhatatlan igyekezete azonban egy cseppet sem lágyította meg Erzsébet szívét.

Az asszony eltökélte, hogy bármi áron kiszorítja a „betolakodót” a házból.

Egy alkalommal Réka nagymamája érkezett látogatóba, hiszen az unokájának születésnapja volt. Emese néni, a törékeny, jóságos idős hölgy a kertből szedett egy csokor fehér margarétát, és káposztás pitét sütött ajándékba.

A sütemény még ki sem hűlt, amikor a szegény nagymamának húsz percen át kellett az ajtó előtt várakoznia. Odabent Réka éppen a padlót mosta újra, mert Erzsébet árgus szemekkel figyelte minden mozdulatát.

– Nem illik vendégeket piszkos padlóra beengedni – jegyezte meg élesen. – Reggel nem dolgoztál alaposan. És különben is, egyesek ne járkáljanak ide hívatlanul.