– Csak felnagyítod a dolgokat – zárta rövidre Márk. – Mindig a munkád… Közben meg kötelességed segíteni a családnak.

Eszterben megfagyott a szó. Érezte, hogy falnak beszél. Halkabban folytatta:

– Nem a segítséggel van bajom. De minden egyes nap újabb és újabb elvárásokkal szembesülök.

– Anya nem fiatalodik – felelte Márk határozottan. – És én ebbe nem akarok beleszólni. Oldjátok meg egymás között.

A szomszéd szobából papírok zizegése hallatszott; nyilvánvaló volt, hogy Zsuzsanna egyetlen szót sem mulasztott el a beszélgetésből. Másnap Eszternek az a benyomása támadt, mintha az anyós tudatosan ráerősítene a sérülékeny, elesett szerepre. Az ablakpárkányra sorakoztatta a különféle dobozokat és fiolákat – „gyógyszereknek” nevezte őket, bár valójában vitaminok és étrend-kiegészítők voltak –, gondosan úgy rendezve el, hogy mindenkinek azonnal szemet szúrjanak.

Ha Levente pizzával állított haza, Zsuzsanna máris drámai arckifejezést öltött.

– Leventécském, ez méreg a szervezetnek. A szívem megszakad, amikor látom, mivel tömitek magatokat.

Nem sokkal később a szobájában kialakított egy kis „imádkozósarkot” is, noha korábban sosem mutatott különösebb vallásosságot. Órákat töltött ott suttogva, mintha valamilyen láthatatlan közönségnek panaszkodna. Esténként pedig különösen hangosan telefonált a barátnőinek, hogy a lakás másik végében is tisztán lehessen hallani minden szavát.

Egyik este aztán Zsuzsanna szándékosan még hangosabban beszélt a telefonba, mint máskor. A hangja átszűrődött a falakon.

– Igen, Emese, a menyemnél lakom. Tűr engem, persze, de nem könnyű neki velem. Az orvosok ugyan azt mondják, nincs komoly bajom, de én már eldöntöttem: nem megyek sehová. Itt jó dolgom van. Nyugalom van…

Eszterben megfeszült valami. Tehát szó sincs arról, hogy Zsuzsanna csak átmenetileg maradna? Talán csupán sértettségből beszél így – próbálta nyugtatni magát. Ám néhány órával később véletlenül fültanúja lett egy beszélgetésnek Márk és az édesanyja között. A férfi halkan beszélt, de Eszter a folyosón megtorpant, és akaratlanul is végighallgatta.

– Anya, ne idegeskedj. Maradj itt, ameddig csak szeretnél. Ez most már a te otthonod is. Eszter majd megszokja idővel…

„A te otthonod is?” – visszhangzott benne a mondat, és összeszorult a gyomra. Ezek szerint az egy hétről szóló ígéret sosem volt komoly.

Eszter ettől kezdve egyre zaklatottabb lett. Éjszakánként alig aludt: hol a munkáját próbálta befejezni, hol csak bámulta a plafont. Napközben Zsuzsanna folyamatos instrukcióit hallgatta, és még Leventével szemben is türelmetlenné vált apróságok miatt. Márk pedig, látva, hogy az anyja mindennel elégedetlen, ösztönösen mellé állt. Eszter számára világossá vált: ha nem változtat, teljesen felőrlődik.

Egy este rábukkant egy pszichológus hirdetésére, aki rövid online konzultációkat vállalt. Hosszas hezitálás után időpontot kért. A beszélgetés végére körvonalazódott benne egy stratégia: nem veszekedni kell, hanem finoman elérni, hogy Zsuzsanna maga érezze kényelmetlennek a helyzetet. Az ember előbb-utóbb visszahúzódik a saját közegébe, ha máshol nem találja a komfortját – magyarázta a szakember egyszerűen, érthetően. Eszter megértette: ideje cselekedni.