Ám mielőtt félrevonhatta volna a férjét, Erika újra megszólalt, hangjában különös éllel, és ezzel olyan irányba terelte a beszélgetést, amelyről Nóra még nem is sejtette, milyen következményekkel jár majd.

Erika azonban nem hagyta, hogy Nóra megszólaljon.

– Tudod, drágám – kezdte ártatlan hangon –, épp azon gondolkodtam, hogy ideje lenne felújítani a konyhát. Ezek a régi szekrények már teljesen elhasználódtak. Egy új konyhabútor igazán ráférne a lakásra. És hát a te jutalmad… kész főnyeremény! Ugye nem sajnálnád az anyósodtól ezt az apró szívességet?

Nóra földbe gyökerezett lábbal állt. Alig akarta elhinni, amit hall. Az a pénz, amiért hónapokon át túlórázott, amit saját erőből érdemelt ki, most hirtelen más konyhájának felújítására lenne „sors ajándéka”?

– Erika, én… – kezdte higgadtan, de Balázs már közbevágott.

– Ugyan, persze hogy nem mond nemet – karolta át a felesége vállát. – Igaz, Nóra? Segítünk anyának.

A nő gyomra görcsbe rándult. A férjére nézett, valami cinkos összekacsintást, legalább némi bizonytalanságot keresve az arcán, de csupán egy feszélyezett, mentegetőző mosolyt talált.