Réka fiatal volt és befolyásolható. Nem mert ellentmondani az anyjának, inkább hallgatott rá, még ha a döntés később fájó sebként is maradt meg benne.

Az évek múltak. Réka igyekezett eltemetni magában a történteket, bár időről időre előtört belőle a bűntudat. Végül férjhez ment egy hivatásos katonához, és a férj szolgálati helyére költözött, egy távoli magyarországi laktanyavárosba. Ott új életet kezdett, rendezett körülmények között. A múltjáról azonban mélyen hallgatott; a férje mit sem tudott az első gyermekről. Nem sokkal később fiuk született, és Réka úgy érezte, végre révbe ért.

Hajnalka viszont nem találta a helyét. Miután a lánya elköltözött, egyedül maradt a házban, és a csendben egyre gyakrabban tértek vissza hozzá a gondolatok az elhagyott kislányról. A lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Szégyellte magát, amiért annak idején ő beszélte rá Rékát arra a döntésre. Hosszú vívódás után elhatározta: megkeresi a gyermeket, és magához veszi.

Így került Lilla hozzá – minden tiltakozása ellenére. Papíron ez boldog fordulatnak tűnhetett volna: végre a saját véréhez került. A valóság azonban egészen más lett.