– Sajnos Réka megbetegedett, táppénzen van. A mai rendelés elmarad.

Lilla döbbenten nézett rá.

– Tessék? Én külön kértem, hogy értesítsenek, ha bármi változik! Miért nem hívtak fel? A város másik végéből jöttem ide!

– Telefonáltunk – jelentette ki magabiztosan a lány. – Minden mára beírt pácienssel felvettük a kapcsolatot.

Válaszul Lilla elővette a mobilját, és megnyitotta a híváslistát. A kijelzőn egyetlen nem fogadott hívás sem szerepelt.

– Nézze meg nyugodtan – tartotta oda a készüléket. – Semmi. Egyetlen bejövő hívás sincs. Miért állít valótlanságot? Az időmet elpazarolták, a programomat felborították… Olyan nehéz lenne beismerni, ha hibáztak, és egyszerűen bocsánatot kérni?

A recepciós változatlanul tökéletes mosollyal kattintott néhányat a számítógépén.

– Amikor hívtam, elnézést kértem – mondta higgadtan. – A rendszerben rögzítve van a hívás ténye.

– Ez már nevetséges! – csapott az asztalra Lilla akkora erővel, hogy a váróban ülő idős házaspár ijedten összerezzent, és riadt pillantást vetett rá.