Lassan kirajzolódott előttünk, hogy ez az összetűzés valójában fordulópont. Márk számára felismerés volt: nem maradhat örökké a két tűz között álló fiú. Ideje saját döntéseket hoznia.

– Anyáról továbbra is gondoskodni fogok – mondta lefekvés előtt. – Segítek neki, meglátogatom… De az otthonom itt van, veled. Ezt semmilyen érzelmi zsarolás nem írhatja felül.

Szorosabban bújtam hozzá. A bennem felgyülemlett feszültség lassan oldódni kezdett. Tudtam, hogy Andrea sértettsége nem múlik el egyik napról a másikra, és talán újabb viták is várnak ránk. Mégis, aznap este valami végérvényesen megváltozott: Márk először választotta tudatosan a saját családját a megfelelési kényszer helyett.

Másnap reggel ő hívta fel Andreát, hogy megkérdezze, hogyan rendezkedett be Viviennél. A beszélgetés rövid volt és hűvös hangvételű, de fontos lépésnek éreztem – immár új alapokra helyezve a kapcsolatukat.

Egy héttel később együtt látogattuk meg. Vittünk süteményt és néhány apróságot. Andrea tartózkodó maradt, de nem tett szemrehányást, és nem szúrt oda egyetlen csípős megjegyzést sem. Öt év után először nem kritizálta a frizurámat vagy a ruhámat.

Apró elmozdulás volt csupán, de számomra mégis hatalmas jelentőséggel bírt. Egy lépés – kicsi, de végre előre.