– Ugyan, csak mosogat. Hallanád, hogyan csapkodja máskor az edényeket – mintha egy üzemi konyhán lennénk!

A könnyek égetni kezdték Nóra szemét. Három év… Három éve próbál megfelelni. Főz, takarít, dolgozik, orvosról orvosra jár, reménykedik. És cserébe? Folytonos szemrehányás és elégedetlenség.

– Már az esküvő előtt mondtam Márknak, ne siessen – folytatta az anyós. – Nézzen körül alaposabban. Akadtak volna különbek, komolyabbak is. Ott van például Réka…

Nóra halkan elzárta a csapot. A víz zúgása megszűnt, a verandáról érkező szavak pedig kristálytisztán hallatszottak.

– Beáta, ne beszélj már így! – szólt rá Zsuzsanna. – Nóra rendes lány. Udvarias, segítőkész…

– Segítőkész! – legyintett az anyós. – Tudod, mit talált ki a múlt héten? Hazahozott egy kóbor kiscicát az utcáról! Márknak allergiája van, és ő macskát cipel a házba! Szerencse, hogy időben észrevettem, és véget vetettem ennek az őrültségnek.

Nóra ajkába harapott. A cicát a munkahelye közelében találta – apró, csuromvizes jószág volt, aki reszketve bújt meg egy kirakat árnyékában. Nem tudott elmenni mellette szó nélkül, és akkor még nem sejtette, milyen vihart szabadít ezzel a házra.