…apró, esőtől csuromvizes teremtmény volt, aki vacogva húzódott meg egy eresz alatt. Igaz, Márknak tényleg volt allergiája, de enyhe, és ő maga vetette fel, hogy talán mégis megtarthatnák a kicsit. A botrányt nem ő csapta – hanem Beáta, aki addig erősködött, míg végül a cicát menhelyre nem vitték.

– És ott van az a munkája is… – folytatta Beáta ingerülten. – Egy ruhaboltban eladó! Diplomával a zsebében! Építhetné a karrierjét, mint az én Márkom. De neki az a fontos, hogy emberekkel foglalkozzon! És az nem számít, hogy alig keres valamit?

Nóra némán törölte le a könnyeit a pulóvere ujjával. Az állása volt az egyetlen hely, ahol értékesnek érezte magát. Ahol számított a véleménye, ahol megbecsülték – a kollégái és a vásárlók egyaránt. Ott nem „Márk felesége” volt, és nem „Beáta menye”, hanem önmaga.

– De tudod, mi az egészben a legfelháborítóbb? – halkította le a hangját Beáta, mintha valami sötét titkot készülne megosztani. – Tegnap véletlenül belenéztem a telefonjába…

Nóra gyomra görcsbe rándult. Tegnap este a barátnőjének írt üzeneteket. Kiöntötte a szívét, panaszkodott, és…