Márk felállt, és idegesen járkálni kezdett a nappaliban. A levegő sűrűvé vált körülöttük.

Ebben a pillanatban kivágódott a bejárati ajtó, és Beáta hangja töltötte be a házat:

– Márk, itthon vagy? Miért áll ferdén az autó a kapu előtt?

Nóra ösztönösen megfeszült, mintha láthatatlan ütésre számítana. Márk azonban megérintette a vállát.

– Majd én beszélek vele – mondta halkan.

Beáta szinte berobbant a szobába, közben igazgatva a frizuráját.

– Márk, csak nem hamarabb jöttél el a munkahelyedről? Történt valami? – A következő pillanatban már Nórára szegezte a tekintetét. – És te miért nem mostad még el rendesen az edényeket? A fazék ott áll koszosan a tűzhelyen…

– Anya – szakította félbe Márk. A hangja szokatlanul határozottan csengett. – Beszélnünk kell.

– Persze, kisfiam – derült fel Beáta arca. – De talán négyszemközt…

– Nem – rázta meg a fejét. – Hárman beszélünk. Most azonnal.

Beáta értetlenül huppant le a fotelbe, tekintete ide-oda járt fia és menye között.

– Mindent tudok – kezdte Márk. – A hátunk mögötti megjegyzéseidről. Arról, hogy beleolvasol Nóra üzeneteibe. Arról, ahogyan…