De te makacsul talpon maradtál! Nemrég beszéltem azzal az orvossal is, akinél korábban kezeltetted magad. Azt mondta, akár még húsz évig is élhetsz. Szerinted addig nyomorogjak?

Ildikót megrendítette a férfi cinizmusa. Hogy elkerülje a későbbi bonyodalmakat, módosította a végrendeletét: ha vele bármi történne, teljes vagyona a húgára, Emesére szálljon.

Emese tudott a történtekről, és mélységesen elítélte Gergő viselkedését. Nemcsak a nagynénjével, hanem az édesanyjával is rendszeresek voltak a vitái pénz miatt.

Végül mindkét nő – az anyja és Ildikó is – kizárta az életéből az egykor dédelgetett fiút. Úgy döntöttek, eljött az idő, hogy Gergő saját lábára álljon, és megtanulja: a felelősséget nem lehet örökké másokra hárítani.

Alig telt el egy nap azóta, hogy Levente közölte az édesanyjával: elköltözött Esztertől, Ildikó máris idegesen toporgott a volt meny ajtaja előtt.

Valaki határozottan kopogott. — Ildikó, mégis mit keres itt? — kérdezte meghökkenve Eszter, amikor ajtót nyitott, és meglátta az anyósát. — Csengő is van az ajtón — tette hozzá hűvösen.

— Látom én. Rossz szokás, ne haragudj. Engedj be.

— Minek? Mi dolga van az én lakásomban? — vágott vissza Eszter. — A fia tegnap más nőhöz költözött, és őszintén szólva, ideje volt. Úgyhogy itt már nincs keresnivalójuk.

— Az a ti ügyetek.