— Márk… ezt hogy értsem? — kérdezte halkan, óvatosan.

— Mit kell ezen magyarázni? — vágott közbe Ildikó élesen. — Gratulálni jöttem az ifjú párnak. Erre rendetlenség fogad, és még reggeli sincs az asztalon. Így szokás vendéget fogadni?

Nóra homlokán ránc jelent meg. Senki nem szólt előre a látogatásról. Senki nem kérdezte meg, alkalmas-e számára a nász utáni első reggel vendégeket fogadni. Ehelyett azonnal elvárásokkal álltak elé.

— Épp most ébredtem… — mondta csendesen, könyökére támaszkodva.

— És? — csattant fel az anyós. — Egy rendes feleség korábban kel, mint a férje, és gondoskodik róla, hogy a ház rendben induljon a napnak.

Márk az anyja oldalán állt, és némán helyeselt, mintha mindez teljesen magától értetődő volna. Arcán nyoma sem volt zavarodottságnak.

— Mostantól kötelességeid vannak — szólalt meg végül hűvös hangon. — Családi kötelességek.

Nóra gyomra összerándult. Tegnap még szeretetről és tiszteletről beszélt neki. Most pedig a „kötelesség” szót úgy ejtette ki, mintha parancsot osztana.