Idegesen összecsapta a tenyerét.

— Kötelességek? Már az első reggelen? — kérdezett vissza hitetlenkedve.

— Természetesen — vont vállat Ildikó. — Az élet megy tovább, az esküvő nem kifogás a lustálkodásra.

Nóra érezte, hogy elönti a forróság. Leült az ágy szélére, arcát a tenyerébe temette, és egy pillanat alatt világossá vált számára: ha most enged, ez lesz az új rend örökre.

Felállt. Előhúzta a bőröndjét, és módszeresen pakolni kezdett. Legfelülre a menyasszonyi ruhát tette, gondosan összehajtva. Utána farmerek, pulóverek, fehérneműk kerültek bele. A sminkjeit egy külön tasakba söpörte, az iratait dossziéba rendezte. A karikagyűrűt lehúzta az ujjáról, és az ablakpárkányra fektette.

A konyha felől Márk hangja hallatszott:

— Nóra! Hol a reggeli?

Nem felelt. Hideg vízzel megmosta az arcát, felöltözött, majd a bőrönddel a kezében kilépett a folyosóra.

— Hová indulsz? — állta el az útját Márk.

— Elmegyek — válaszolta nyugodtan.

— Hogyhogy elmész? És a reggeli? És anya?

— Főzd meg te.

Ildikó sietve lépett ki a konyhából.