— Mi folyik itt? Csak nem bevásárolni indulsz ekkora csomaggal?

— Nem — nézett rá egyenesen Nóra. — Elhagyom a fiát.

Dermedt csend telepedett rájuk. Márk és az anyja úgy bámultak rá, mintha azt közölte volna, hogy a Holdra készül.

— Megőrültél? — lépett közelebb Márk. — Tegnap volt az esküvőnk!

— Pontosan ezért — felelte Nóra, és a hangjában már nem volt sem bizonytalanság, sem félelem.

– Éppen ezért – tette hozzá Nóra, miközben elfordította a kulcsot a zárban. – Amíg még nem késő.

Azzal kilépett az ajtón.

A ház előtt már ott várakozott a taxi. Márk utána rohant a lépcsőházon át, de mire kiért, Nóra már beszállt az autóba, és behúzta maga mögött az ajtót.

– Azonnal gyere vissza! – kiáltotta kétségbeesetten.

– Nem – felelte röviden, minden érzelemtől mentes hangon.

A sofőr gázt adott, a kocsi elindult, Márk pedig ott maradt a járdán, otthoni papucsban, tanácstalanul.

Nóra Eszterhez ment. A barátnője szó nélkül átölelte, majd töltött két pohár pezsgőt.

– Mi történt? – kérdezte, amikor meglátta a bőröndöt.