— Majd lesz üdülője is — felelte Eszter szelíd hangsúllyal. — Ha Leventének talál egy igazán rátermett feleséget, az bizonyára még azt is megteremti magának… és magának is.

— Az még odébb van — legyintett Ildikó, mit sem sejtve a gúnyról.

— Biztos vagyok benne, hogy jó döntést hoz majd — fordult el Eszter, hogy elrejtse mosolyát. — Addig viszont miért ne kerülhetnének ezek a bútorok az ön lakásába? Vigye el nyugodtan.

— Csábító ajánlat… de mi van, ha az a „jó parti” nem jön olyan hamar? — szűkítette össze a szemét az anyós, és fürkészve nézett a menyére.

— Legfeljebb egy évet kell várnia — felelte Eszter határozottan.

— Rendben. A hűtő és a gépek jönnek velem azonnal — döntötte el Ildikó.

— Sőt, a berendezést is odaadom. Igazán nem sajnálok magától semmit — mondta Eszter nyugodtan.

— Lehet, hogy hiszékeny vagy, de attól még nem leszek jobb véleménnyel rólad — húzta el a száját az asszony.

— Legalább a lelkiismeretem tiszta marad — válaszolta Eszter csendes szomorúsággal.

Ildikó hirtelen megmerevedett. — Valamit forralsz, látom a tekinteteden.