A következő hétfőn új kolléga érkezett az osztályra: Márk Varga, pénzügyi elemző Miskolcról. Magas, figyelmes tekintetű, szürke szemű férfi volt, akinek megjelenése azonnal felkeltette a részleg érdeklődését.
Márk néhány nap alatt meglepően gyorsan beilleszkedett a csapatba. Nyitott tekintete és közvetlen mosolya miatt a kollégák hamar megszerették, és nem volt benne semmi erőltetettség – természetesen találta meg a helyét az irodában.
Az első értekezlet után odalépett Eszterhez.
— Eszter, zavarlak egy percre? Azt hallottam, te ismered legjobban a riportálási rendszert. Tudnál segíteni eligazodni?
A nő bólintott, és részletesen elmagyarázta neki a kimutatások felépítését, a belső szabályokat és azokat az apró trükköket, amelyek megkönnyítették a munkát. A szakmai eszmecsere hamar élénk beszélgetéssé alakult. Kiderült, hogy Márk komolyan foglalkozik pénzügyi elemzéssel, sőt, befektetési témájú blogot is vezetett.
— Ritka, hogy valaki ennyire lelkesedjen a szakma iránt — jegyezte meg mosolyogva. — Az előző munkahelyemen inkább csak a fizetés érdekelte az embereket, nem a fejlődés.
Ebédidőben is folytatták a diskurzust. Eszter meglepődve tapasztalta, milyen jó érzés, hogy valaki valóban odafigyel rá, kérdez, és értékeli a véleményét. Rég nem élte át ezt a fajta szakmai megbecsülést.
A jelenetet azonban nemcsak a kollégák figyelték. Ágnes, aki egyben Judit szomszédja is volt, éles szemmel követte az eseményeket. Este már tárcsázta is Juditot.
— Judit, el sem hiszed! A menyed egész nap az új fiúval nevetgélt. Elegáns, jól öltözött férfi, ráadásul miskolci. Gábor vajon tud róla?
Judit sosem hagyta ki az alkalmat, hogy beleszóljon fia életébe.
Amikor Eszter hazaért, Gábor szokatlanul hűvösen fogadta.
— Milyen volt a napod? — kérdezte közömbösnek tűnő hangon. — Hallottam, új kolléga érkezett.
— Igen, Márk Miskolcról. — Eszter értetlenül nézett rá. — Te honnan értesültél róla?
— Anyu említette. Ágnes hívta.
— És mit mesélt?
Gábor arca megkeményedett.
— Azt, hogy egész nap együtt voltatok, mintha elválaszthatatlanok lennétek.
Eszter döbbenten meredt rá.
— Ugye nem gondolod komolyan? A munkáról beszélgettünk. Új még, természetes, hogy segítséget kér.
— Persze — felelte Gábor gúnyosan. — Csak érdekes módon Ágnes szerint sokat nevettél. Veled mostanában alig lehet beszélni.
— Talán azért, mert folyton vádaskodsz! Hol hálátlannak nevezel, hol rossz feleségnek, hol az a bajod, hogy nem segítek eleget anyádnak.
— Nem igaz?
Eszterben forrt a düh.
— Elegem van! Folyton magyarázkodnom kell, mintha bűnt követnék el. Dolgozom, vezetem a háztartást, főzök. És még elvárjátok, hogy Judit körül is sürögjek-forogjak!
— Anyámról ne beszélj így!
— Hogyan beszéljek róla, ha szolgaként kezel? És te még támogatod is ebben!
Gábor hátat fordított.
— Nem hallgatom tovább. Ha ennyire nehéz neked velünk, talán el kellene gondolkodnod a folytatáson.
— Mire célzol?
— Nem tudom. Talán arra, hogy túl sokat foglalkozol azzal az új kollégával.
Eszter a fejéhez kapott.
— Komolyan képes vagy pletykák alapján ítélni? Ennyire befolyásol anyád?