— Ő mindig a javam akarja.

— És én nem? Értem.

Eszter bezárkózott a fürdőszobába. A csapból forró víz zubogott, hogy elnyomja a lakásban járkáló Gábor lépteit. A könnyei végre utat találtak.

Szombaton Kinga, a legjobb barátnője hívta fel.

— Eszter, szia! Leventével holnap sütögetést tartunk. Eljöttök?

Kinga volt az egyetlen, akinek Eszter őszintén megnyílhatott. A barátnő már átélt egy fájdalmas válást, és most kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban élt.

— Nem tudom… mostanában feszült a helyzet köztünk.

— Annál inkább gyertek! Kicsit kiszakadtok a megszokott közegből.

Eszter végül igent mondott. Gábor azonban, amikor meghallotta a tervet, csak legyintett.

— Egy hét múlva anyu születésnapi ünnepsége lesz. Készülni kell. Én inkább átmegyek hozzá.

— De még van idő…

— Segíteni kell. Te is jöhetnél.

Eszter sóhajtott.

— Én inkább Kingához megyek.

— Ahogy akarod — vetette oda Gábor, és faképnél hagyta.

A vasárnap a barátoknál valódi felüdülést jelentett. A könnyed hangulat, a nevetés és a közvetlenség olyan légkört teremtett, amelyben Eszter hosszú idő után először lazíthatott el igazán.

Amikor kettesben maradtak a konyhában, Kinga aggódva nézett rá.

— Valami nincs rendben veled. Mi zajlik otthon?

Eszter mindent elmondott: Judit elvárásait, Gábor szemrehányásait, a lakással kapcsolatos célozgatásokat és az abszurd féltékenykedést.

Kinga figyelmesen hallgatta, majd csendesen megszólalt:

— Ez tipikus háromszög: anya, fiú, feleség. Ha most nem húztok határt, ez évekig így marad.

— Mit tehetnék?

— Ülj le vele, és mondd ki világosan, hogy ez így nem működik. Te a társa vagy, nem az édesanyja alkalmazottja. Ha nem érti meg… — elhallgatott egy pillanatra — talán jobb lenne egy kis időre külön élni.

Eszter megrettent.

— Visszaköltözni a saját lakásomba?

— Miért ne? Van hová menned. Néha egy kis távolság segít tisztán látni.

Judit jubileuma végül nem családi ünnep lett, hanem újabb feszültségforrás. Rékát maga mellé ültette, elhalmozva dicséretekkel, Esztert pedig a konyhába irányította.

— Eszterkém, te olyan ügyes háziasszony vagy — mondta enyhe éllel a hangjában. — Segítenél a salátáknál?

Odabent azonban minden készen állt; nyilvánvaló volt, hogy csak félre akarja állítani.

Amikor Eszter visszatért, hallotta, ahogy Judit Benedeknek magyaráz.

— Réka igazi kincs. Figyelmes, gondoskodó. Nem úgy, mint egyesek, akiknek csak a karrier számít.

Gábor lehajtott fejjel ült mellette.

— Réka naponta érdeklődik az egészségem felől — folytatta Judit. — A múltkor még az ablakokat is megmosta nálam. Ez az igazi törődés!

Eszter arca égett a szégyentől. Férjére pillantott, de tőle nem érkezett támogatás.

— Bezzeg Eszter mindig rohan — tette hozzá Judit. — Mostanában az irodában is akad társasága. Valami érdekes férfi Miskolcról.

Eszter felemelte a fejét.

— Mire céloz, Judit?

— Semmire, drágám. Csak hallottam, hogy barátságosan csevegtek.

— Egy osztályon dolgozunk. Ez talán tilos?

— Dehogy — mosolygott álságosan. — Csak örülök, hogy ilyen élénk társasági életet élsz.

Eszter szorosan markolta a villát.

— Mondja ki nyíltan, mit szeretne tőlem.