— Nincs, Gábor. Én már előre nézek. Neked is ezt tanácsolom.

Kilépett az épületből. A tavaszi napfény szinte elvakította. Mély levegőt vett, és hosszú idő óta először valódi szabadságot érzett.

Fél évvel később egy bevásárlóközpontban futott össze Kingával.

— Ragyogsz! — ölelte meg a barátnője. — Mesélj, mi újság?

— Sok minden. A munka jól megy, befejeztem a lakásfelújítást, sőt táncolni is elkezdtem járni.

— És a szerelem? — kérdezte nevetve Kinga.

— Egyelőre nincs senki. És most így jó.

— Hallottál Gáborról?

Kinga közelebb hajolt.

— Képzeld, elköltözött Judittól. A válás után három hónapig együtt laktak, de nem bírta tovább. Most bérel valahol a város szélén, a saját lakását kiadja. Állítólag pénzszűkében van — talán az anyja túl sokat vár el.

Eszter megcsóválta a fejét.

— Sajnálom, de ez az ő döntése volt.

— Judit pedig mindenkinek azt meséli, hogy egy fiatal főnök miatt hagytad el a fiát — nevetett Kinga. — Miközben te lettél a főnök!

— Hadd beszéljen. Már nincs hatással rám.

Beültek egy kávézóba.

— Nem bántad meg a válást? — kérdezte Kinga komolyabban.

Eszter elgondolkodott.

— Nem. Legfeljebb azt, hogy nem léptem hamarabb. Néha az embernek el kell veszítenie önmagát, hogy rájöjjön, kicsoda valójában.

— Filozofikus hangulatban vagy! — mosolygott a barátnője. — De jó látni, hogy boldog vagy.

— Az vagyok.

Hazafelé menet Eszter végiggondolta az utat, amit megtett. A bizonytalan menyből magabiztos vezető lett. A hallgatag feleségből olyan nő, aki tudja, hol húzódnak a határai.

Megszólalt a telefonja: Márk hívta.

— Ne haragudj, hogy hétvégén zavarlak, de eszembe jutott egy új megoldás a projekthez. Átugorhatok tíz percre megmutatni a számításokat?

— Persze — felelte Eszter. — Fél óra múlva otthon vagyok.

Zsebre tette a telefont, és tovább sétált. Az élet ment tovább, tele lehetőségekkel. És most először úgy érezte, valóban ő irányítja: ő dönt arról, ki léphet be az életébe — és ki marad kívül.