Ahogy a bíró kezébe vette az iratot, láttam, hogy Márk teste megfeszül. Anyám ragaszkodott ehhez a papírhoz annak idején. „Soha nem lehet tudni” — mondogatta. Akkor még mosolyogtam az óvatosságán.

— A nyilatkozat szerint 1 millió 200 ezer forint került átadásra ideiglenes használatra, visszafizetési kötelezettséggel — folytatta az ügyvédem. — A dokumentumon szerepel Márk aláírása, amelynek hitelességét írásszakértő is megerősítette.

Márk arca elsápadt. Odahajolt a jogi képviselőjéhez, ingerülten suttogott valamit.

— Ez hamisítvány! — pattant fel hirtelen. — Réka gyártotta ezt az egészet!

— Foglaljon helyet! — csattant fel a bíró. — Amikor ön kap szót, akkor beszéljen.

Márk visszaesett a padra, de még mindig dühösen motyogott. Bennem viszont különös nyugalom terjedt szét. Mintha nem is velem történne mindez, hanem valaki mással, aki csak hasonlít rám.

— Márk, vitatja az aláírás hitelességét? — kérdezte a bíró, alaposan szemügyre véve a papírt.

— Én… nem emlékszem, hogy ilyet aláírtam volna — hebegte.

— Szükség esetén be tudjuk mutatni a szakértői véleményt is — tette hozzá San Szanyics. — Az aláírás mindenben megegyezik az alperes kézírásmintáival.

— Ajándék volt! — kiáltotta újra Márk. — Talán nem fogadhat el egy férj pénzt az anyósától?

A bíró lapozott egyet az iratok között, majd higgadtan felelt:

— A dokumentum egyértelműen kölcsönről rendelkezik, amelyet vissza kell fizetni.

Márk arcán most először láttam valódi bizonytalanságot. A magabiztos mosoly eltűnt, helyét ideges feszültség vette át. Régen talán megsajnáltam volna. Most csak figyeltem, ahogy meginog a fölény, amely mögé éveken át bújt.

— Van még egy lényeges körülmény — folytatta az ügyvédem. — A bankszámlakivonatok tanúsága szerint a jelzáloghitel törlesztőrészleteit nyolc éven keresztül kizárólag Réka fizette.

A bíró átvette az újabb iratköteget, gyors pillantást vetett rá.

— Kívánja áttanulmányozni ezeket? — fordult Márkhoz.

Bólintott, de a tekintetéből láttam: érzi, hogy kicsúszik a talaj a lába alól. Az ügyvédje komoran dobolt a tollával az asztalon.

— Tisztelt Bíróság — szólalt meg végül a védő. — Még ha kölcsönről beszélünk is, az ingatlan a házasság alatt került megvételre. Legfeljebb pénzbeli ellentételezésről lehet szó, nem kizárólagos tulajdonról.

— És mit szól ahhoz a tényhez — vágott közbe San Szanyics —, hogy 2016 és 2019 között Márk hivatalosan nem rendelkezett bejelentett munkahellyel, így a család fenntartása, beleértve a hiteltörlesztést is, teljes egészében az én ügyfelem vállát nyomta?

Márk felkapta a fejét. A szemében harag villant. Jól emlékezett arra az időszakra — amikor a cége csődbe ment, és hónapokon át képtelen volt talpra állni, miközben a felelősség súlya egyedül rám nehezedett.

…amikor a cége csődbe ment, és hónapokon át képtelen volt talpra állni, miközben a felelősség súlya egyedül rám nehezedett.

A kanapén hevert napokon keresztül, önmagát sajnálva, én pedig dupla óraszámban tanítottam az iskolában, csak hogy valahogy egyenesben maradjunk.

— Elnézést, tisztelt Bíróság — állt fel Márk hirtelen. — Ennek semmi köze az ügy tárgyához. Amíg a feleségem dolgozott, én neveltem a gyereket.