– Megérte – vont vállat Kristóf. – Nem szeretem, ha egy nőt megaláznak. Hallottam a beszélgetésedet az édesanyáddal, és úgy gondoltam, jól jön egy kis segítség.

– Szóval szerinted sajnálatra szorulok? – kérdezte sértetten.

– Nem. Egyszerűen tetszettél – felelte, miközben a Duna-part felé kanyarodott. – Mit szólnál egy sétához? És tegezzük egymást. Az előbbiek után úgyis el kell vennem feleségül.

Réka elmosolyodott.

– Ilyen ismerkedésem még nem volt.

– Nekem sem – nevetett Kristóf. – Még senki nem nézett taxisnak.

Később Réka izgatottan mesélt édesanyjának.

– Anya, Kristóf fantasztikus! – hadarta. – Márk majdnem elejtette az állát!

Nevettek, összehasonlították a két férfit, és Kristóf minden szempontból fölényben volt.

– És komolyan, mit gondolsz róla? – kérdezte Andrea.

– Olyan… valódi – felelte Réka. – Örülök, hogy megismertem. De az önbizalmam még mindig romokban. Levente el sem jött, Kristóf pedig talán csak megsajnált.

– Ne butáskodj – csitította anyja. – Hidd el, minden a helyére kerül.

A beszélgetés után Réka felhívta Esztert.