– Megmagyaráznád, miért vártam hiába?

– Ne haragudj! – hadarta Eszter. – Nem is szóltam Leventének. Tudod, milyen nőcsábász. És mindig mondta, milyen csinos vagy. Amikor nálunk laktál a fővárosban, egy hónapig ideges voltam. Azért kértelek, hogy költözz el. Tetszel neki, Réka. A te alakodért bármelyik férfi odalenne. Levente is állandóan az én soványságommal példálózik. Szerinted a saját kezemmel taszítsam feléd?

Réka nevetni kezdett. Az önbizalma, amelyet percekkel korábban még siratott, hirtelen új erőre kapott.

Kristóffal hónapokon át rendszeresen találkoztak. Telefonáltak, sétáltak, vacsoráztak, és egyre közelebb kerültek egymáshoz. Egy este, amikor Kristóf hazavitte, a megszokott puszi helyett gyengéden megcsókolta. Réka nem húzódott el. A pillanatból valami új született, és kapcsolatuk azon az estén végleg túllépett a barátság határán.

Az a csók mindent megváltoztatott köztük: attól az estétől kezdve már nem lehetett puszta barátságról beszélni.

Réka úgy érezte, végre a helyére került az élete. Kristóf teljesen más volt, mint Márk, és ez a különbség minden nap megnyugtatta. A barátnőitől ugyan eljutott hozzá a hír, hogy Márk újra randizgat, és állítólag dühös rá a szakítás miatt, de ez már hidegen hagyta. Nem akart többé a múlt árnyékában élni.