Nyár elején egy délutáni séta közben a parkban összefutottak Benedekkel és Júliával. Leültek egy hangulatos kis kávézó teraszára, jeges limonádé mellett beszélgetni kezdtek a nyári terveikről.

– Mi a tengerhez készülünk – jelentette be büszkén Kristóf. – Július végén végzek minden munkával, és kiveszek három hét szabadságot.

– Három hét? A tengerparton? – Júlia szinte felsikoltott. – Ez maga a mennyország! Nekünk idén erre esélyünk sincs. Annyi kiadásunk volt, hogy legfeljebb sátrazni tudnánk. De az nem az én világom. Szeretem, ha van rendes fürdőszoba, esti programok, egy kis nyüzsgés.

Benedek bólintott, majd Kristófra nézett.

– Már lefoglaltátok a szállást? Hotel vagy apartman?

Réka elmosolyodott.

– Igazából… hazamegyünk.

– Tessék? – nézett össze meglepetten Júlia és Benedek.

Kristóf nevetve magyarázta:

– Nem tudtátok? Réka igazi tengeri lány. Már a neve is passzol hozzá. A fővárosba a tengerpartról költözött fel, és ott van saját lakása.

– Akkor a szüleid ott élnek? – kérdezte Júlia.

– Igen, de nekem külön lakásom van – pontosított Réka. – A szüleim egy kis településen laknak, szinte a parton. Szezonban kiadják a ház egy részét nyaralóknak, olyankor alig látjuk egymást, mert rengeteget dolgoznak.