Kristóf kérdőn nézett Rékára.

– Erről még nem meséltél.

Andrea sóhajtott.

– Eszter a lányom unokatestvére. A fővárosban él a férjével, Leventével, saját lakásuk van. Amikor Réka felköltözött, megkértem Esztert, fogadja be egy időre. Eleinte igent mondott, aztán pár hét után egyszerűen kirakta. Rékának hostelről hostelre kellett költöznie.

– Anya, ez már a múlt – próbálta csitítani Réka.

– Igen, de mindent magad értél el – makacskodott Andrea. – És nem élősködtél rajtuk. Fizettünk, vásároltál, főztél is nekik.

Kristóf elmosolyodott.

– Akkor most végre megkóstolhatom a híres főztjét.

Késő este értek vissza a lakásba, és az éjszaka csak róluk szólt.

Másnap reggel, míg Kristóf még aludt, Réka felhívta Esztert.

– Most épp itthon vagyok a tengerparton – mondta. – Ha szeretnétek, gyertek le pár napra. Nálam elfértek, de két-három héten belül, mert utána visszautazom.

– Komolyan? – lelkesedett Eszter. – Ez fantasztikus! Köszönjük!

– Egy dolgot tisztázzunk – tette hozzá Réka higgadtan. – Nem vagyok egyedül, Kristóf is itt van. A párom.