– Ugyan, emiatt ne aggódj – nevetett Eszter. – Már rég nem féltékenykedem Leventére.

Néhány nap múlva Eszter és Levente ugyanazon a napon érkeztek, mint Benedek és Júlia. A lakás megtelt élettel. Réka bőséges vacsorával várta őket; az asztal roskadozott a házi ételektől.

– Ez elképesztő! – dicsérték kórusban. Kristóf büszkén ölelte át, tekintete mindenkinek azt üzente: szerencsés ember.

Réka azonban alig ült le. Eszébe jutott, amikor Márk egy étteremben gúnyosan megjegyezte, hogy ennyi étel után külön utánfutós taxit kellene hívni neki. A régi szégyenérzet egy pillanatra visszatért.

Kristóf észrevette.

– Gyere ide mellém – húzta maga mellé. – Eszel velem.

– Nem vagyok éhes – tiltakozott halkan.

– Akkor én sem eszem – felelte játékos komolysággal.

Réka szívéről kő esett le. Mennyire más ez az ember…

Sötétedés után mindannyian lesétáltak a partra. A víz meleg volt, az ég tele csillaggal; sokáig úsztak és nevettek a lágy hullámok között.

Másnap reggel Réka korán kelt, és hat személyre terített meg. Mire a többiek előkerültek, már gőzölgött a kávé és friss péksütemény illata lengte be a lakást.