– Amikor elmentél, utánad telefonált?

– Igen – bólintott Réka keserűen. – De csak azért, hogy szemrehányást tegyen, amiért tönkretettem az estéjét.

Ekkor a visszapillantó tükörben találkozott a sofőr pillantásával. A férfi gyorsan elkapta a tekintetét, de Rékát ez még jobban felidegesítette.

– Az útra figyeljen, legyen szíves! És ne csiga tempóban menjen! – szólt rá élesen.

– Kivel beszélsz? – kérdezte Andrea.

– A sofőr furcsa egy kicsit. De mindegy. Mit tegyek, anya? Legszívesebben hazaköltöznék.

Andrea néhány másodpercig hallgatott, majd higgadtan megszólalt:

– Drágám, próbálj tisztán gondolkodni. Márk rendezett családból jön, jó állása van, saját lakása. Ezek mind pozitívumok. De ha csak ezért maradnál mellette, miközben megaláz, saját magadat árulnád el. Gondold végig: megbízható ember az, aki így bánik veled?

– Másfél éve vagyunk együtt… – kezdte Réka.

– Pontosan. Ennyi idő alatt meg lehet ismerni valakit. Most már látod, milyen. Ha most minden falatért beszól, mi lesz, ha egyszer gyereket vársz, és természetes módon változik a tested? Vagy amikor otthon, smink nélkül lát nap mint nap? A házasság nem csak randevúk és szórakozás. Ott van a mosás, főzés, takarítás, a fáradtság, a hétköznapi viták. És igen, a közös filmnézés chips-szel vagy pizzával. Ez is az élet része, és ettől még lehet boldog.

– Igazad van… de mi nem is voltunk házasok – sóhajtott Réka.

– Épp ez az! Még semmi sem köt titeket össze, és már most tiszteletlen. Mi lenne később?

– Mit javasolsz? – kérdezte fáradtan.

– Emeld fel a fejed. Felejtsd el. Menj emberek közé, öltözz fel csinosan, ismerkedj. Növeld az önbizalmadat. Nem csak ő létezik a világon. Hadd érezze, mit veszített.

Réka elmosolyodott.

– Tényleg szerinted ez működne? Posztoljak képeket, hogy milyen jól érzem magam?

– Miért egyedül mennél? Szép lány vagy, udvarlók akadnak majd bőven. Mond csak, van egy hely, ahova gyakran jár?

– Igen, a Borostyán kávézó a Fő utcán. Szombatonként mindig betér, a barátja ott pultos.

– Tökéletes! Menj oda egy kedves fiúval, légy vidám, és hagyd, hogy meglásson. De ne békülj ki vele! Jegyezd meg: aki szeret, nem aláz meg. A külső változhat, de a tisztelet nem. Emlékszel, mit mondott a nagymamád? A férfiak olyanok, mint a villamosok – ha az egyik elmegy, jön a következő.

Réka felnevetett.

– Te aztán tudsz lelket önteni belém. Köszönöm, anya.

Elköszöntek, és Réka csak ekkor vette észre, hogy az autó már jó ideje céltalanul kering az utcákon.

– Elnézést, hova visz engem? – kérdezte döbbenten.

– Sehova különösebben – felelte a férfi nyugodtan. – Körülbelül fél órája csak autózunk.

– Tessék? Hiszen taxit hívtam!

– Engem nem. Épp egy ismerősömet tettem ki, amikor ön beült a kocsiba, és közölte, hogy induljunk.

– Akkor maga nem taxis? – kerekedett el Réka szeme.

– Nem. De ha megmondja a címet, elviszem.

A lány a homlokára csapott.

– Ez a nap komolyan próbára tesz.

– Szerda van – mosolygott a férfi. – Ne aggódjon, nem nagy ügy.

Réka bemondta a címét. Amikor megérkeztek, pénzt nyújtott felé.

– Fogadja el, kérem, és sajnálom a kellemetlenséget.