– Megőrültél? Tegyél le! – nevetett Réka, miközben próbált kiszabadulni.

– Komolyan veszem a családalapítást! – húzta be a vízbe.

– Bolond vagy! – kacagott fel Réka. – Pont ez hiányzott még!

Nevetve pancsoltak, majd kifeküdtek a napra, újra visszamentek a vízbe, és így telt az idő észrevétlenül egészen estig. Amikor a nap már lebukóban volt, Réka hirtelen felült.

– Mennünk kellene. Hamarosan mindenki hazaér, fáradtan és éhesen. Nem lenne túl kedves dolog, ha üres ház fogadná őket.

– Réka, mindannyian felnőttek – próbálta csillapítani Kristóf. – Ha megéheznek, vesznek valamit. Itt minden sarkon lehet ételt kapni.

– Tudom, de mégis furcsán venné ki magát, ha a vendégeink gyorsételen élnének, miközben nálunk laknak – felelte.

Ők értek haza elsőként. Réka lezuhanyozott, majd nekilátott a salátának, és feltette főni a krumplit. Ekkor tűnt fel neki, hogy a délelőtt elkészített borscs, a húspogácsa és a töltött szőlőlevél jócskán megcsappant.

– Ez meg hogy lehet? – hívta be Kristófot. – Te is látod?

A fazék félig üresen árválkodott, a merőkanál még benne állt, mintha senki sem törődött volna vele. A másik két ételből is alig maradt.