– Nem értem – tárta szét a karját Kristóf. – Adtál kulcsot valakinek?

– Igen, Eszternek. Volt egy pótkulcsom. Júlia és Benedek azt mondták, csak késő este jönnek. Eszter viszont közelebb kirándult, lehet, hogy előbb visszaért.

– Akkor meg is van a magyarázat – vont vállat Kristóf.

– De én két napra főztem – csóválta a fejét Réka. – Ennyi ételt ketten nem tudnak megenni.

Ekkor kattant a zár.

– Na, megérkeztek – jegyezte meg Kristóf.

Eszter vidáman lépett be a konyhába.

– Ó, ti már itthon? Mit készítesz? Salátát? Jaj, imádom! Csak olajat ne tegyél bele, inkább egy kis tejfölt. De miért néztek így?

– Ti ettetek a főtt ételekből? – kérdezte Réka.

– Persze. Olyan meleg volt a parton, teljesen kimerültünk. Hazajöttünk, és megláttuk a sok finomságot. Ellenállhatatlan volt. Egyébként minden nagyon ízlett.

– Egészségetekre – felelte Réka halkan. – Csak meglepett a mennyiség.

– Képzeld, összefutottunk Dóráékkal! – lelkesedett Eszter. – Dóra és Ákos, emlékszel? Ákos Leventével dolgozik. Micsoda véletlen, hogy itt találkozunk! Meghívtak volna minket egy étterembe, de elég drága volt, így inkább felhoztuk őket ebédelni. Tudtuk, hogy nem lesztek itthon. Ákos odavolt a töltött szőlőleveledért!