Az asztalnál azonban sorra jöttek a kifogások.

– A cukkinit sosem szerettem – húzta el a száját Benedek. – Maradok a teánál.

– Mondtam, hogy majonézes salátát ne csinálj – szólt Eszter. – Tele van zsírral.

– Nekem túl fokhagymás – tolta arrébb Júlia a villájával a padlizsánt. – Egész nap érezném.

– Van még csirke, de azt este sütném meg – válaszolta Réka türelmét vesztve.

– Én csak a mellét eszem, sütve, zöldséggel – tette hozzá Kristóf komolyan.

– Esetleg készíthetnénk házi derelyét – vetette fel Levente.

Réka szó nélkül felállt, és kiment. Kristóf utána ment, átölelte.

– Most szórakoztok velem? – kérdezte fáradtan.

– Ők nem – felelte nyugodtan. – Én viszont igen. Azt akartam, hogy lásd: nem tudsz mindenkinek megfelelni. Mindannyiunknak más az ízlése. Nem kötelességed mindenkit kiszolgálni.

Réka lehajtotta a fejét.

– És a csirkét tényleg megeszed bárhogy? – kérdezte halkan.

– Az utolsó falatig.

Réka visszament a konyhába, és határozott hangon közölte: a hátralévő napokban közösen állítják össze az étlapot, együtt vásárolnak, és felváltva főznek.